Címnélkül

Nem, még mindig nincs munkám, de igen, akarok dolgozni. Nem szeretnék, hanem akarok. De úgy látom ezt sokan nem veszik észre. Nem látnak tovább az orruknál. Próbálkozom és próbálkozom ( amit persze sokan nem vesznek észre, mert csak azt látják, h nem olgozom ). Ezek az emberek vajon azt hiszik olyan jó dolog, h a páromnak miattam kell nélkülöznie, 47p-s kenyeret venni meg a párizsinál is szörnyebb ízű sonkának nevezett vmit venni, vagy nem venni bérletet és gyalogolni vagy nem fűteni, mert azzal is spórolunk? Biztos azért nem dolgozom, mert élvezem ezt a helyzetet meg, h mindenhonnan csak az elutasítást kapom és milyen jó az nekem. Nem, egyáltalán nem élvezem.

Tudjátok mi zavar?
Többek között pl az, h aki szarik az egészre és úgy van vele, h lesz ami lesz, különösebben nem érdekli, mert majd max visszamegy Magyarországra annak van munkája. Egyszerűen besétál egy helyre és persze gyere holnap próbanapra, utána meg gartula fel vagy véve.

Én aki megyek az önéletrajzommal és még nemhogy a Pret-ből, de még a Subway-ből sem hívnak vissza az azért nem kicsit csapja le az amúgy sem nagy önbizalmamat. Újabb megerősítés, h nem vagyok jó semmire. Egyszerűen nem értem miért van így. Nem hiszem, h annyira ellenszenves lennék.
Különben is minden egyes kib*szott interjún mosolygok, helyeslek és igen bármikor tudok dolgozni, igen annyi órát amennyit akartok, persze helyettesítek is, hétvégén is dolgozom, igen takarítok is, mindent csinálok. És a végeredmény: semmi. Pedig pozitívabb vagyok mint egy beszívott egyszarvú a szivárványföldön. Komolyan nem értem és emiatt iszonyatosan kivagyok lelkileg és persze, h minden megjegyzést magamra veszek. A következő az lesz, h összepakolom a hátizsákom és bemegyek egy hajléktalanszállóra. Legalább mindenkinek le lesz a gondja rólam én meg folyamodhatok benefitért akkor hátha a hátrányos helyzetem miatt alkalmaznak. Esküszöm a következő helyen ahol megkérdezik van-e vmilyen disability-m kamuzok vmit. Persze félig süket vagyok meg rosszul látok, és depressziós is vagyok meg különben is.

Tegnap a Disney Store-ban voltam csoportos interjún. Na az is érdekes volt. Először ugye jelentkezési lap, majd visszahívtak, csoportos interjú, ilyen olyan feladatok, páros izé add el a terméket a másiknak. Majd értesítünk, h visszahívunk-e második interjúra. Mindezt egy 12 hetes szerződésért.

Szeretem London-t, de sokkal nagyobb ügyet csinálnak dolgokból mint kéne. Nem tudom látta-e vki a Hotel GB sorozatot, nemrég indult. Munkanélküli fiatalokat dolgoztatnak egy valóságshow-ban és munkát találnak nekik. Basszus az egyik részben azt mutatták meg az egyik srcnak, h a kutyakakit, h szedje fel a járólapról. Igen, ezt megmutatták. Kérdem én ha ő ennyit nem tud én, h a picsába nem kapok munkát??? Tényleg hülyének fogom tettetni magam hátha . . .

De majd csak keddtől, mert hétfőn álomhelyre megyek interjúra. Azt nem cs*szhetem el. Ha az sem jön össze akkor leugrom a Tower hídról.