Szívtelen vagyok?

Általában nem írok ilyet a blogra, de ez most kikívánkozik belőlem.

A cikk itt olvasható: Tárgyi adománygyűjtés

Végigolvasva a cikket az első gondolatom az volt, bárcsak lenne most £100-£150-om, h elmenjek és vásároljak pár dolgot a gyerekeknek. De sajnos nincs. Most épp nekünk is meg kell gondolni mire költünk, ez egy ilyen időszak, de . . . jobban belegondolva engem valamilyen szinten inkább felháborít  a helyzetük. A gyerekeket pesze sajnálom, mert ők tényleg nem tehetnek semmiről, de ha már a 13 éves nagylányt anno az apához ítélte a bíróság valszeg akkor sem lehetett rendezett körülménye az édesanyának. Azóta pedig lett egy 3 éves hugica és jelenleg 8 hónapos a kisöcsi. Szóval ha nincsenek rendezett körülményeim ( és itt nem kacsalábon forgó palotára gondolok ), akkor miért vállal be valaki még egy gyereket ha már az elsőnek és a másodiknak sem képes nemhogy mindent megadni, de még alap dolgokat sem biztsítani. Igen tudom, otthon drága a fogamzásgtlás, de nem lenne jobb 3 havonta kifizetni 8000 forintot mint aztán egy gyerekről gondoskodni akinek azt sem tudom miből fogok enni adni?

A lista alapján amit szeretnének nem hiszem, hogy az elmúlt 17 hónapban fordultak volna ilyen rosszra a dolgok. Hiszen nincs semmijük. Tartós élelmiszer, szekrény, kanapé, cipő és ruha a gyerekeknek, fa amivel fűtenek . . .stb.

Nagyon sajnálom őket és ha tudnék segítenék, de mégis meddig lehet így élni? Most kapnak majd némi sajtófigyelmet, mennek majd a felajánlások, de mi lesz a következő télen? Ráadásul egy 3 éves és egy 8 hónapos gyerekről beszélünk, nőnek mint a gomba. És tudom, hogy én pesszimista vagyok, de ezek után nem hiszem, h nagyobb figyelmet fordítanának a védekezésre, mi van ha lesz még egy gyerek? Amikor végzettséggel rendelkező nők gyerek nélkül nem kapnak munkát mi lesz így az anyukával?

Tényleg nem rosszindulatból kérdezem, csak egyszerűen nem értem emberek, hogy lehetnek ilyen felelőtlenek. Mert igaz, hogy bármikor történhet valami, de ha a környezet már eleve nem jó és egyik napról a másikra élünk akkor lehet oda nem kéne még egy pici baba.

Nem ismerem őket, így nem tudom mennyire próbálkozott anyuka ( apuka legalább dolgozik ), de még vissza sem térhetett az előző terhessége után dolgozni már jött a következő gyerek, de így milyen példát mutat a gyerekeinek? Minenre az lesz a válasz, hogy "majd lesz valahogy"? Én elhiszem, hogy nagyon szereti őket azt nem kérdőjelezem meg, de a szeretet nem fogja az éhségüket csillapítani, vagy télen felmelegíteni őket.