Franky évek óta rendszeres véradó. Én még nagyon régen a fősulin adtam egyszer. De nagyon meghíztam és azt hittem így nem lehet. Mint kiderült lehet. Na meg baromira félek a tűszúrástól is. Mindegy, erőt vettem magamon és mikor Franky foglalta a következő időpontját azt mondtam megyek én is. December 28-a, még van időm bőven hozzászoknia gondolathoz.
Eljött a nagy nap, persze kb egész délután hasmenésem is volt, ami vagy a karácsonyi nagy zabálástól volt vagy az idegeskedéstől, vagy méginkább mindkettő következménye. De azért elindultam. Papír kitöltve, 3 különböző ember 3x megkérdezi, hogy hívnak, mikor születtem és mi a címem, hogy biztosra menjenek és nehogy vmi félre legyen cimkézve.
Beülök a székbe, kérdezik melyik karból legyen. Bal, mert jobbkezes vagyok. Kezdődik a szokásos ökölbeszorítós muzdulat véget nem érő folyamata. Nyomkodja, rászorít, megint nyomkod. Hááááát, nézzük meg a másikat.
Kezdődik ugyanez csak a jobb karommal. Oké, próbáljuk meg ebből, de nagyon mélyen ülő vénáim vannak. ( I guess it's not a good thing )
Beszúrja és baromira fáj, kicsit köröz, újra szúr, de csak egyre jobban fáj, már annyira, h néhány könycsepp is legördül az arcomon. Majd közli, h szerinte ezt nem kéne erőltetni, mert ugyan jön, de elég lassan, és mivel ennyire fáj, jah meg már MOST zöldül. Odahívott egy másik nővért megbeszélték, h jah hát ez így nagyon nem jó, és köszönik, h jöttem meg minden, de ez nem az a dolog lesz amivel hozzájárulok a társadalom megsegítéséhez. Kihúzta a tűt ami baromira fájt és hajlítani alig tudtam a karom de még ha nem is mozdultam úgyis fájt. Holnap néhány raklap áru pakolásával kezdem a napot reggel 7-kor. Biztos jót tesz majd neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése