Mental health

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy iszonyatosan kimerített a munkám. Mind fizikailag, mind idegileg. Nagyon sok minden történt a munkahelyemen amibe most nem mennék bele ( max nagyvonalakban ), de a lényeg, hogy hónapok óta rosszul voltam és ez egyre csak rosszabb lett.
Odáig jutotam, hogy folyamatosan feszült voltam és naponta sírógörcsök törtek rám, volt, h konkrétan az üzletben.
Emellett a bal lábfejem is iszonyatosan fájt. Még nyáron elestem, de ugye nem pihentettem, mert minek, majd helyrejön, plusz melóból nem hiányozhatok, mert betegszabadság az van csak épp az első pár nap nincs fizetve, szóval thx, nem igazán engedhetem meg magamnak, h pár £100 csak úgy hiányozzon a fizumból.
Elmentem a háziorvoshoz a lábfájásom miatt ahol szóba került, h kicsit fogynom kéne akkor a kevesebb súly nem terhelné annyira, valszeg jót tenne neki. Eljutottunk odáig, h aha az szép, de stressy evés van nem is kicsit a munkahelyi stressz miatt és itt elbőgtem magam.
A doki sem erre számított. Elküldött vérvételre és röntgenre. A röntgen eredménye, h soft tissue damage, majd elmúlik.
Közben elkezdtem terápiára járni a háziorvos javaslatára, szóval most 2 hetente van egy kb 45 perces beszélgetésem ahol praktikus dolgokat javasolnak, hogy ismét egyensúlyba billentsem a mérleget.
Közben a vérvétel eredménye is megérkezett ami kimutatta, h pre-diabetic vagyok. Gyakorlatilag 1 pont választ el attól, h cukorbeteg legyek és ha most nem csinálok vmit akkor annak csúnya vége lesz.
Közben nagyim ismét kórházban, a húgom is kórházban én meg qurva messze és még csak meg sem tudom őket látogatni. Tehát kb minden összejött. Ehhez hozzájött még egy hihetetlenül sh*t műszak, némi sírógörcs és másnap reggel azt mondtam elég volt, nem bírom, kell egy kis szünet.
Felhívtam a háziorvost sűrgősségi időpontért. 8:10-kor, közölték, h menjek be 8:45-re . . . én még ágyban pizsiben. Úgy kapkodtam, h arra sem emlékeztem adtam-e enni a kutyának.
Doki kiírt, illetve azt mondta az első 5 napra nekem kell kiírni magamat, ez egy formanyomtatvány, a cégtől kell beszereznem ( szerencsére az online rendszerből kinyomtattam és be is küldtem, szóltam, h 5 napig nem megyek, akkor lesz a következő időpontom a dokimmal, aki azt javasolta pihenjek, koncentráljak csak magamra. December 4-én visszamentem, de semmiképp nem éreztem magam késznek visszamenni dolgozni, úgyhogy kiírt 1 hónapra. Ergo 3 hete itthon vagyok.
Az elején iszonyat fura volt. Az elmúlt 2 évben max 2 napot hiányoztam, mert lázas voltam és ennyi. Ha hangom alig volt télen és tűzgolyókat nyeltem akkor is bementem. Ha becsípődött a derekam és kb mint egy pingvin úgy jártam akkor is bementem. De most elég volt. Mikor úgy mész dolgozni, h a könnyeiddel küzdesz naponta és arra gondolsz ha lelépnél egy autó elé, h csak egy kicsit törd össze magad akkor végre béke és nyugi lenne . . . na akkor itt az ideje szünetet tartani.
Szóval most életmód váltás van, odafigyelek, h mit és mennyit eszem, elkezdtem gym-be járni és folytatom a terápiát.
Nagyon nehezen hoztam meg ezt a döntést, de tényleg nem bírtam már tovább. Persze szarul éreztem magam és folyamatosan bűntudatom volt, h pont most karácsony előtt hagyom ott a csapatot, de mindig lesz vmi amiért nem jó az időzítés.
Itt tartunk most, január 5-én lesz az első műszakom. 6 nap egyben, szabadnap nélkül, és persze egy éles váltást is sikerült belerakni. Ugye milyen körültekintőek?