Az egyik: anyukámnak átküldtem egy képet, hogy ezt fogom megcsinálni.
Este beszéltünk skype-on és megkérdezte, hogy és te ezt meg fogod enni? ( igen, azzal a hangsúllyal kérdezte amit minden diétázó / életmódváltó ismer, amikor eszik vmit ami nem abonett, műzli, saláta és a másik elhülve kikerekedő szemmel kérdezi, hogy ezt mégis, hogy engedhei meg magának )
Igen, meg fogom enni. Nem egy fél tepsivel mint anno, de fogok belőle enni. Mert annak nem látom értelmét, hogy X ideig megvonok magamtól mindent és kizárólag puffasztott rizsen élek, utána meg visszatérek a "normál" életbe és megint eszek mindent. Az egyenlő lenne a jojo -val amit szintén minden diétázó jól ismer.
A másik: hugomnak megígértem, hogy majd kihozom Londonba. Nyárról volt szó, mivel még csak 16 éves és nem mehet csak úgy 1 hét szabira. Igenám, de közbeszólt az élet. És jött a kérdés, hogy dehát, hogyhoyg lehet nem jön össze a nyár?A válasz egyszerű: januárban anynira visszavágták az óraszámainkat, hogy gyakorlatilag úgy könyörögtem némi overtime-ért. A szokásos heti 32 helyett kaptam 16-ot. Sikerült ugyan feljebb tornázni a számokat, de ez akkor is nagyon kevés. Na már most, ha augusztus utolsó hetében szeretném kihozni arra a repjegy £200. Amit most nem tudok kifizetni. És valszeg a köv 2-3 hónapban sem tudnék, mert ezzel az óraszámcsökkentéssel ennyire hazavágtak. És nem csak a repjegyre kell félreraknom, hanem az ittlétre is. Mire oda jutnék, hogy megvegyem addigra meg felmegy az ára £300-ra. Megpróbálom megoldani, de . . . kicsit zavaró, hogy az emberek nem értik meg, hogy itt is pénzből élünk. És azért, mert nem teszem ki FB-ra, hogy jajj milyen rossz nekem, attól még itt is vannak problémáink. ( De nevezzük őket inkább akadályoknak. ) Valahol megértem a reakciójukat hiszen csak azt látják, hogy most ide mentünk, most ott vacsiztunk, itt volt barátnőm vele bejártuk a fél várost . . . csak abba nem gondolnak bele, hogy ennek ára is van. Illetve esetleg mi is szeretnénk elmenni nyaralni ami jó lenne félretenni. 2012 februárjában voltunk nyaralni Izraelben, azóta 1 napos kirándulásokra mentünk. Mellesleg mindketten hazamentünk párommal, én kihoztam nagyimat, ő kihozta az anyukáját valamint a testvérét a párjával együtt, kutyánk lett ( nem kevés pluszköltséggel ), karácsony, munkahelyváltás páromnál ( ami kicsit kevesebb fizetéssel jár az eddigihez képest ) szóval nekünk is vannak mindennapjaink. Nem sajnáltatni akarpm magunkat, mert nem kell, szeretem az életünket, csak abba azért gondoljon már bele néha a másik fél is, hogy magunkért is szeretnénk dolgozni és ezért nem kéne leharapni a fejünket. Jó lenne, ha nem csak úgy elvárnának dolgokat, mert mi kint élünk és nekünk mennyivel könnyebb. Igen könnyebb, de nem akkor amikor 3-4 ember vár arra, hogy nyaraltassam. ( Csak viszonyítás képpen abból a £750-ból pl befizethetnék egy NY-i kiruccanásra és kicsit fárasztó mikor mástól várják a megoldást mindenre. )
A lényeg, h megpróbálok mindent, de ha vki beszól az b*ssza meg!
