Fáradtság

Lelkileg . . .

Érzékeny vagyok. Tudom. De inkább ez, minthogy semmi és senki ne érdekeljen.

Én az a típus vagyok aki legkésőbb szeptemberben befejezi a karácsonyi ajándékok beszerzését, és decemberben már a következőre készül.

Aki excel táblázatban vezeti az ajándékötleteket a legjobb barátnőjének.

Aki kitalálja, h küldjünk egymásnak képeslapot minden hónapban, h aztán év végén kollázst csináljon belőle. És aki ezt akkor is folyttaja mikor az illető egy hónap után feladja.

Aki meglepiből hazamegy a nagyija szülinapjára.

Aki akkor is készül az anyukája szülinapjára ha tudja, h nem érdemli meg.

Viszont rohadt fárasztó, h ezek nem kerülnek viszonzásra.

Fáradt vagyok.

Nagyon. 

Tavaszi fáradtság

Engem is elért a tavaszi fáradtság. Egyre jobban érzem és nem csak fizikailag, de lelkileg is. Úgy látszik öregszem, de érzem, hogy kéne egy kiadós pihenés. Jól jön majd a hazautam júniusban, na nem mintha a 4 nap otthonlét pihenés lenne, de majd igyekszem azt is belecsempészni. Az biztos, h anyánál a kuttyok mindenképp antidepresszánsként hatnak majd. :) Egy kis napsütés sem ártana, mondjuk abból Magyarországra sem sokat jósolnak, de reménykedjünk. Nem kérek én 35 fokot, a 20-24 fokkal és persze napsütéssel tökéletesen megelégszem majd.

A másik része a fáradtságnak inkább lelki eredetű. Először is több mint egy éve nem láttam a családom, a legjobb barátnőm, a kutyákat, a barátokat, ráadásul volt azért 1-2 megpróbáltatás az elmúlt évben. Nem nagy dolgokra gondolok, de a kicsik is le tudják terhelni az embert, azt pedig mindenki tudja mennyire idegölő a munkakeresés. Szval kicsit úgy érzem nincs időm / pénzem magamra / magunkra. Valahogy mindig van mire spórolni. Persze ezeket a dolgokat én szeretném és ez visz előrébb, csak néha úgy érzem mindig másokat helyezek előtérbe, mert úgy árzem elvárják. Úgy érzem én vagyok az akinek tennie kell azért, h a dolgok tényleg megtörténjenek, mert ha én nem teszem akkor a többiek egyhelyben toporognak. És mintha úgy látnának, h azzal, h kijöttem nekem már minden problémám megoldódott, minden egyszerűen megy és kvázi nekem kell gondoskodnom a többiek jólétéről. Ezt nem úgy értem, h számlákat fizetek helyettük ( habár szinte majdnem ), hanem miért nem megyek haza, vagy veszek meg repjegyet másnak, gondoskodom arról, h kijöjjön hiszen nekem úgyis jól megy. Ami igaz is, szépen élünk, de attól még hiányzik az az X összeg amit folyamatosan valamire félre kell raknom.

Szerencsére azért vannak akik ezt megértik, de most akkor is fáradt vagyok. Nem baj, már csak 19 nap.