Egyszer volt, hol nem volt . . .

. . . volt egyszer egy Cintia nevű lány aki világot akart látni.

Ez eddig elég jól sikerült neki. Ha csak kis időre is, de jártam már elég sok helyen.

Ezer hála érte anyukámnak aki minden utazással kapcsolatos tervemet támogatta valamilyen módon. Lelkileg & anyagilag. :)

Voltam már sítáborban Ausztriában, cserediákként Olaszországban, hosszú hétvégén Stuttgart-ban vagy éppen 3 hónapos nyári munkán az Egyesült Államokban. Plussz nyaralások alkalmával Balatonon, Erdélyben, Izraelben, Horvátországban . . . stb . . . szval egyre több pont lesz a térképemen. :)

Valahogy sosem éreztem magam tipikusnak. Nem vagyok az a típus aki azért csinálna valamit, mert ez a család & társadalom elvárása.
Nem voltak és nincsenek most sem nagy elvárásaim az élettől. Nem akarok "karriert építeni" és valami multicégnél felsővezetőként dolgozni, hogy hűha 200 alkalmazott tartozik alám. Kell a fenének ekkora felelősség.

Nem szeretnék világot megváltani, karriert sem építeni és gyereket sem szeretnék. Semmi bajom velük, aranyosak, cukik meg minden. Amíg másé és nem az enyém addig oké.
De nem óhajtom az életem hátralévő részét feláldozni valaki miatt akit gyakorlatilag nem is ismerek és a hűdejó nevelésem ellenére is ki tudja mi lesz belőle felnőtt korára, én meg persze aggódjak érte folyamatosan. Köszönöm, de ezt nem nekem találták ki.

Legyen egy olyan állásom amit kb szeretek és nem undorodva járok be dolgozni, ehhez társuljon egy elfogadható fizetés amiből nemcsak éppen megélek, de esetleg jut pénz néha kikapcsolódásra ( pl.: mozi, éttermi vacsi és ne kelljen gondolgodnom, h a szememen lévő árpára megvegyem-e az 1250 ft-os kenőcsöt, vagy inkább menjek el a háziorvoshoz kiíratni a vénykötelest, mert az 500 ft-al olcsóbb ) egy keveset félre is tudjak tenni no és persze UTAZZAK!!! 

Ez a verzió viszont Magyarországon számomra eléggé elérhetetlennek tűnik. 

Jelenleg 2 lehetőség van előttem: 

1.) London

2.) Indonézia 

Indonézia-ba egy ösztöndíj program keretén belül juthatnék ki 3 hónapra. Fedeznek mindent: útiköltség, szállás, biztosítás. Nem dolgozni kéne hanem tanulni az indonéz kultúráról, nyelvet, táncot, közben pedig kirándulások vannak. 

London pedig mindenképp állomás lesz csak még kérdés, hogy első vagy második. Novemberben jöttünk össze a párommal, ő kint él, így számomra evidens volt, h oké, költözés. Hosszú távon nem lenne túl elviselhető a távkapcsolat és lehet, h rá is menne az egész. Azt pedig nem szeretnénk. 

Tehát már csak azt kéne eldöntenem, h jelentkezzek-e az indonéz dologra vagy inkább rögtön irány Anglia, munkakeresés ( merthogy itthon már felmondtam ) és majd ottani fizuból összespórolunk egy 1 hetes Bali tartózkodást. 

Tehát ebben a blogban remélhetőleg sok-sok utazásról lehet olvasni és mellette a londoni életbe való beilleszkedésről is. 

Nagy vonalakban rólam: 26 éves vagyok, párkapcsolatban élek, van egy érettségim, a főiskolát elkezdtem, de rohadt unalmasnak találtam így gyakorlatilag folyamatosan dolgoztam mellette ( na jó, inkább helyette ), szóval diplomám már tuti nem lesz, legalábbis magyar egyelőre nem. Kicsit bolond vagyok, imádom a filmeket / sorozatokat és mindent ami cuki, ami hülyén néz ki, de gyakorlailag semmi haszna. Szeretek fényképezni és imádom a csokit minden édességgel együtt. Ha ideges vagyok általában a konyhában kötök ki és sütök valamit, na ez meg is látszik rajtam. :) 

Egyelre ennyi, ha lesz új info majd megosztom. 

Jah, mégvalami: februárban megyünk párommal "nyaralni". 1 hét Izrael után 1 hét London. Na arról majd lesz élménybeszámoló. :)))