2014. február 4., kedd

Családi arrrrggghh

Kicsit rosszul estek bizonyos dolgok.

Az egyik: anyukámnak átküldtem egy képet, hogy ezt fogom megcsinálni.


Este beszéltünk skype-on és megkérdezte, hogy és te ezt meg fogod enni? ( igen, azzal a hangsúllyal kérdezte amit minden diétázó / életmódváltó ismer, amikor eszik vmit ami nem abonett, műzli, saláta és a másik elhülve kikerekedő szemmel kérdezi, hogy ezt mégis, hogy engedhei meg magának )

Igen, meg fogom enni. Nem egy fél tepsivel mint anno, de fogok belőle enni. Mert annak nem látom értelmét, hogy X ideig megvonok magamtól mindent és kizárólag puffasztott rizsen élek, utána meg visszatérek a "normál" életbe és megint eszek mindent. Az egyenlő lenne a jojo -val amit szintén minden diétázó jól ismer. 

A másik: hugomnak megígértem, hogy majd kihozom Londonba. Nyárról volt szó, mivel még csak 16 éves és nem mehet csak úgy 1 hét szabira. Igenám, de közbeszólt az élet. És jött a kérdés, hogy dehát, hogyhoyg lehet nem jön össze a nyár?A válasz egyszerű: januárban anynira visszavágták az óraszámainkat, hogy gyakorlatilag úgy könyörögtem némi overtime-ért. A szokásos heti 32 helyett kaptam 16-ot. Sikerült ugyan feljebb tornázni a számokat, de ez akkor is nagyon kevés. Na már most, ha augusztus utolsó hetében szeretném kihozni arra a repjegy £200. Amit most nem tudok kifizetni. És valszeg a köv 2-3 hónapban sem tudnék, mert ezzel az óraszámcsökkentéssel ennyire hazavágtak. És nem csak a repjegyre kell félreraknom, hanem az ittlétre is. Mire oda jutnék, hogy megvegyem addigra meg felmegy az ára £300-ra. Megpróbálom megoldani, de . . . kicsit zavaró, hogy az emberek nem értik meg, hogy itt is pénzből élünk. És azért, mert nem teszem ki FB-ra, hogy jajj milyen rossz nekem, attól még itt is vannak problémáink. ( De nevezzük őket inkább akadályoknak. ) Valahol megértem a reakciójukat hiszen csak azt látják, hogy most ide mentünk, most ott vacsiztunk, itt volt barátnőm vele bejártuk a fél várost . . . csak abba nem gondolnak bele, hogy ennek ára is van. Illetve esetleg mi is szeretnénk elmenni nyaralni ami jó lenne félretenni. 2012 februárjában voltunk nyaralni Izraelben, azóta 1 napos kirándulásokra mentünk. Mellesleg mindketten hazamentünk párommal, én kihoztam nagyimat, ő kihozta az anyukáját valamint a testvérét a párjával együtt, kutyánk lett ( nem kevés pluszköltséggel ), karácsony, munkahelyváltás páromnál ( ami kicsit kevesebb fizetéssel jár az eddigihez képest ) szóval nekünk is vannak mindennapjaink. Nem sajnáltatni akarpm magunkat, mert nem kell, szeretem az életünket, csak abba azért gondoljon már bele néha a másik fél is, hogy magunkért is szeretnénk dolgozni és ezért nem kéne leharapni a fejünket. Jó lenne, ha nem csak úgy elvárnának dolgokat, mert mi kint élünk és nekünk mennyivel könnyebb. Igen könnyebb, de nem akkor amikor 3-4 ember vár arra, hogy nyaraltassam. ( Csak viszonyítás képpen abból a £750-ból pl befizethetnék egy NY-i kiruccanásra és kicsit fárasztó mikor mástól várják a megoldást mindenre. )

A lényeg, h megpróbálok mindent, de ha vki beszól az b*ssza meg! 

1 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetertek, en is evekig part time-ban dolgoztam, es konyorotem az orakert, nagyon nehez volt masik full-time munkat talalni, bar nekem senki sem kerte hogy nyaraltassam, de a csalad szeretne kijonni ami meg mindig varat magara mert en kisse onzo vagyok, nem kell megfelelni en azt mondom, csinald azt ami neked jo, en ugy vagyok vele hogy szivtam en mar a csalad miatt eleget, hagyjanak engem elni. :) persze ez attol is fugg hogy te honnan jottel. Keress full-time munkat, ahol ertekelnek, ez a disney sosem fog valtozni, evekig ne ugraltassanak mar, felnott ember vagy, lepj tovabb.

    VálaszTörlés