Na szóval, január 10-18 voltunk nyaralni, az úticél pedig Boa Vista, Cape Verde. Utazási társaságon keresztül mentünk, all inclusive, de tényleg, minden benne volt a repülőjegytől, a transzferen át a kajáig minden.
10-én reggel 5:30-kor keltünk, mert sajnos a vasárnapi építkezések / felújítások miatt a Gatwickre tartó vonat Victoriaról nem 30 percig tartott hanem 80 percig, ugyanis némi kerülővel kellett mennie. Mindegy, tudtunk róla, mert jó előre megnéztük, illetve azt is, h reggel mikor jön a busz Victoria felé, mert a vasárnapi menetrend eleve elég gyér, szóval reggel 6-kor valszeg nem 5 perces a követési távolság. Furcsa volt, h a kinyomtatott beszállókártyánkon a gate close 8:55 volt, holott a gép csak 9:40-kor száll fel. Elvileg akkor kéne csak kezdeni a beszállást, nem pedig lezárni. Mikor kiértünk a reptérre a nagy táblára ugyan ki volt írva a gépünk és, hogy melyik szekcióba kell mennünk C & D, de egyik helyen sem volt kiírva a járatszámunk. Mgekérdeztünk egy Thomson alkalmazottat aki a már sorbanállókat igazította el, hogy merre menjünk, azt mondta a sor vége. Oké, be is álltunk, de gyanús volt. Észrevettem egy másikat, megkérdeztük őt is, mire mondta, h jah, nekünk nem itt kell állni hanem a túloldalon. Ahol szintén nem volt kiírva a gépünk csak annyi, hogy "ticket desk". Hát kösz bammeg abból mégis honnan kéne tudnom. Szóval majdnem mi voltunk az utolsók, merthogy előttünk senki és utánunk is csak egy másik párt láttunk, de persze lehet befutott még más is.
Gyorsan ámentünk a biztonsági ellenőrzésen ( és hurrá, felengedték a horgolótűmet :D ), még kicsit körbe akartunk nézni a duty free-ben ( csoki & víz, mert azt otthon felejtettük és a biztonságin meg ugye folyadékot nem lehet átvinni és már vattát köptünk ), de a kivetítőn láttuk, h a járatunk mellett a zöld "boarding" felirat áll, szóval uccu neki, irány a kapu, ami persze a legtávolabbi volt. ( Említettem, hogy pisilni is kellett??? ) Elértük a kaput, de mindenki üldögélt, a pultnál csak 2 ember akik telefonálgatnak, de semmi más. Megkérdeztük mennyi időnk van még, így automatából szereztünk 2 üveg vizet és a mosdót is sikerült meglátogatni.
Még otthon mikor kiválasztottuk az ülőhelyünket átfoglaltuk a nagyon hátsó sor ablak mellettit a 7. sor C és D-re. Így ugyan elválasztott minket a folyosó, de legalább ki tudtuk nyújtani a lábunkat és nem kellett másik 2 emberen átmászni ha kicsit fel akartunk állni. Jó választás volt, sőt sztem a 7. sor extra láb helyes, legközelebb is azt választjuk :) / visszafele ugyanez, csak a 14. sorban, ott már nem volt extra hely a lábamnak, éreztem is, és a lehajtott asztalka is a hasamat érte, ez mondjuk azért, mert szimplán kövér vagyok, nem a Thomson tehet róla /
Sajnálattal vettem észre, hogy nincs TV a gépen. És egy 6 órát út állt előttünk. Ugyan volt nálam könyv, horgolás, újság, zene, túl lehet élni, de azért jól jött volna. A gépem akksija nem a legjobb és a filmeket tartalékolni kellett az egy hétre.
Az úton semmi különös nem volt, 2 fiatal mellett ültem ( na nem mintha én annyira öreg lennék ), kb 20-21 évesek lehettek, az elején nem tudtam eldönteni, h testvérek vagy egy párt alkotnak-e, de az utóbbi nyert. Leszállásnál szinte érezni lehetett, h mindenki milyen izgatott, izgett mozgott az ülésén minden utas és kukkoltunk kifele a pici ablakokon. Mégiscsak a szürke 10 fokból mentünk a napos 28-ba. :) Edzőcipő & leggings & vékony ruha mellett döntöttem az utazáshoz, volt rajtam még egy vékony kardigán is, mert a gépen mindig hideg van, és a biztonság kedvéért a kézipoggyászba beraktam a puhi plédemet is. Arra mondjuk a repülőn nem volt szükség, de később a szállodában igen ( erről majd később ). Szóval miután olvastam egy kicsit és horgoltam sokat, leszálltunk a napos 28 fokba rólam pedig gyorsan lekerült a vékony kardigán és élveztük a lágy meleg szellőt.
A biztonsági ellenőrzésen itt is gyorsan túlestünk, mondjuk nem egy nagy reptér, naponta van kb 2-3 gép és annyi. Az egésznek nagyon mediterrán hatása volt.
( ezek a hazautazásnál készültek, de akkor sikerült jó képet csinálni géppel és nem telefonnal a busz ablakából )
A kijáratnál vártak a Thomson helyi képviselői és megmondták melyik buszra szálljunk attól függően, hogy melyik szállodába megyünk. Mi a Riu Karamboa Hotelt választottuk, egyrészte, mert szép volt, jó referenciákkal, másrészt pedig 4 perces autóútra a reptértől és a hosszú út után nem volt kedvünk még 30 km-t buszozni.
Megérkeztünk, kitöltöttük a szálloda papírját, bent hideg üdítővel vártak, becsekkoltunk, kaptunk cuki karkötőt, ráraktunk egy matricát a bőröndünkre és indultunk megkeresni a szobát. Kis keresgélés után meg is találtuk, jó messze a főépülettől aminek örültünk, mert így este is csend volt, max a hullámokat hallottuk. Nemsokára megérkezett a poggyászunk, kipakoltunk, tus, átöltözés és irány vacsizni.
OMG a vacsora . . . illetve bármilyen étkezés . . . büfé és isteni finom és óriási a választék. A vacsi előtt még kinéztünk a partra, utána pedig bezuhantunk az ágyba. Elég fáradtak voltunk.
Az ágy sajnos nagyon kemény volt így nekem reggelre beállt a derekam, igen lassan tudtam csak közlekedni, de azért a reggelihez lesétáltam, ahol jól bezabáltunk ( és onnantól kezdve minden étkezésnél, átlag 3 fordulóra mentünk ). Aztán lementünk a medencéhez ahol becsobbantam a pezsgőfürdő részbe és kimaszíroztattam a derekam, úszkáltam és máris jobban lettem. Ezentúl minden reggelt így kezdtünk.
A napunk egyébként kb ennyiből állt. Ébredés, fürdőruha, reggeli, medence, ebéd, medence, vissza a szobába, átöltözés, vacsi, esti program ami volt afrikai tánc előadás vagy Beatles számok éneklése ( pedig Abba-nak volt hirdetve még reggel ), aztán ágy. Annyira élveztem, h semmin sem kellett gondolkodnom vagy görcsölnöm egy hétig. csak ettünk és pihentünk.
Egyik nap átmentünk a szomszéd "városba" ami gyakorlatilag egy nagy utca és házak. Mindenki próbálja eladni a Cape Verde-s sapkát, nadrágot, képeslapot, hűtőmágnest. Mellénk szegődött egy fiatalember aki kvázi az idegenvezetőnk volt, a végén vettünk tőle egy hűtőmágnest és adtunk neki némi eurot.
Aztán itt jött a nap érdekes része mikor elindultunk vissza a szállodába. Az ottani guide azt monda 1 óra a parton lesétálva. Aham, persze. Sztem még sosem tette meg a távolságot. Nem a hosszával volt baj, hanem a néha felbukkanó buckákkal, illetve azzal, h homokos a part és süllyedsz benne. Úgyhogy ott megfogadtam, h tengerparti esküvőről hallani sem akarok. Partra is akkor megyek legközelebb ha muszáj és nem kell a homokban botorkálnom.
Ugyanakkor az utazás majdnem legjobb része is a parton ért minket. Mellénk szegődött egy kutyus és nagyon tündéri volt. Megkapta az egyik cipőmet mint ajándék, had játszon vele. Nagyon cuki volt ahogy rohangált Frankyvel a vízbe meg hozta vissza a cipőt/botot. Már-már ott tartottunk, h megkérdezzük a Thomson-osokat, h hogy tudnánk hazavinni, de volt rajta bolhanyakörv, így lemondtunk róla, és mikor visszaértünk a szállodához akkor ő csatlakozott egy elég nagy létszámú családhoz. Mi persze még 2 nappal később is ha kutyaugatást hallottunk akkor felkaptuk a fejünket, hátha ő az, mert az egy jel lett volna és akkor tényleg hazahozzuk. Egyszer átúsztam a medencét gyorsan mert fekete-fehér kutyát láttam, de nem ő volt az. Szóval így nem lett Cape verde-i kutyánk.
Voltunk teniszezni is. Nagyon jólesett, meglepően könnyű és nehéz egyszerre. Elütni könnyű, visszaütni már nem. És néhány labdát sikerült kiütni, de a végén csak egyet hagytunk el.
Sajnos elég hamar eltelt az 1 hét és indulni kellett haza. Megreggeliztünk, összepakoltunk, leadtuk a bőröndöket, kicsit még körbesétáltunk, ebédeltünk, aztán szálltunk a buszra és indulás. A reptéren hamar átestünk az ellenőrzésen. Az egyetlen rossz, h a reptéren csak kp-val lehet fizetni, természetesen csak euro-val. Így már vattát köptünk mikor felszálltunk a gépre közel 2 óra várakozás után a melegben. Szóval ez egy rossz pont volt, hogy míg a duty free boltban elfogadtak kártyát addig a büfé részben nem.
A repülés visszafele is ugyanolyan volt mint oda, minden rendben. Filmeztem, ettem, horgoltam. :)
Gatwick-ről vonattal hamar Victorian voltunk, ott pedig taxiba ugrottunk, inkább nem kockáztattuk, hogy vajon tényleg jön-e a 44-es vagy majd csak fél óra múlva. Éjféli landolással ez annyira nem vicces.
Szóval haza, gyors kutyusszeretgetés, tus és ágy.
És alig várom, hogy visszamenjünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése