Szünet

Mint azt korábban írtam, visszafogtam magam és nem kerestem embereket. Nagyon ügyes voltam, elég sokáig bírtam. Anya megkapata a kis levelét márius végén, reagált is rá, bocsánatot kért. Oké.

BFF-el kapcsolatban még vártam, aztán nem bírtam tovbb és írtam neki.

Tudom, h látta ( hála Facebooknak ), de semmi reakció . .  .én pedig nem értem ezt az egészet. Mert ahogy én látom a helyzetet 2 felnőtt meberről van szó, akik elvileg képesek megbeszélni a problémájukat. Mert . . . 

• ha megbántottam valamivel, akkor szóljon, h Cinka ez fájt. És én bocsánatot kérek. 
• ha túl sok voltam, akkor szóljon, h hello, ez már sok, kicsit vegyél vissza, és én megteszem

de a hallgatást nem értem.

Pláne nem kb 12 év barátság után.

És persze, h magamban keresem a hibát. Esküszöm ez most olyan mint egy megfáradt párkapcsolat ahol az egyik fél nem kommunikál a másik pedig elméleteket gyárt. És ez most a bizonytalanság fázis. 

Annyi mindent megbeszélnék vele, és annyi minden emlékeztet rá.

És hiába gondolkodok rajta egyszerűen nem értem, és fáj és elbőgöm magam a buszon, mert eddig tartottam magam, de most már nem megy.

És most még érdekel a dolog, de büszkeségem nekem is van, és még próbálkozom, mert a legjobb barátnőm és nagyon sokat jelent nekem, de egy idő után én is feladom. És onnan nem lesz visszaút.

Szenteste

Fáj.
Erős voltam egész nap. Szerencsére volt vevő bőven és lefoglaltam magam.
Reggel posta, megérkezett hugom ajándéka. :) 
De most egyedül vagyok itthon. Megettem az "ünnepi" pizzám, és majdnem egy egész Ben & Jerry's Cookie Dough fagyit. Váltogatok a filmek között, de semmi nem köt le. Engedek egy kád vizet. Nem vagyok jól.
Nem tudom mi zavar jobban. Az, h lemondták vagy inkább az, hogy mennyire nem látok megbánást rajtuk. Egy bocsánatkérést sem kaptam. Sztem az utóbbi jobban zavar.
A kád víz nem sokat segített, de azért jólesett. És még Grace Klinika sem használ. Megyek is aludni inkább.

Fáradtság

Lelkileg . . .

Érzékeny vagyok. Tudom. De inkább ez, minthogy semmi és senki ne érdekeljen.

Én az a típus vagyok aki legkésőbb szeptemberben befejezi a karácsonyi ajándékok beszerzését, és decemberben már a következőre készül.

Aki excel táblázatban vezeti az ajándékötleteket a legjobb barátnőjének.

Aki kitalálja, h küldjünk egymásnak képeslapot minden hónapban, h aztán év végén kollázst csináljon belőle. És aki ezt akkor is folyttaja mikor az illető egy hónap után feladja.

Aki meglepiből hazamegy a nagyija szülinapjára.

Aki akkor is készül az anyukája szülinapjára ha tudja, h nem érdemli meg.

Viszont rohadt fárasztó, h ezek nem kerülnek viszonzásra.

Fáradt vagyok.

Nagyon.