2016. április 19., kedd

Szünet

Mint azt korábban írtam, visszafogtam magam és nem kerestem embereket. Nagyon ügyes voltam, elég sokáig bírtam. Anya megkapata a kis levelét márius végén, reagált is rá, bocsánatot kért. Oké.

BFF-el kapcsolatban még vártam, aztán nem bírtam tovbb és írtam neki.

Tudom, h látta ( hála Facebooknak ), de semmi reakció . .  .én pedig nem értem ezt az egészet. Mert ahogy én látom a helyzetet 2 felnőtt meberről van szó, akik elvileg képesek megbeszélni a problémájukat. Mert . . . 

  • ha megbántottam valamivel, akkor szóljon, h Cinka ez fájt. És én bocsánatot kérek. 
  • ha túl sok voltam, akkor szóljon, h hello, ez már sok, kicsit vegyél vissza, és én megteszem
de a hallgatást nem értem.

Pláne nem kb 12 év barátság után.

És persze, h magamban keresem a hibát. Esküszöm ez most olyan mint egy megfáradt párkapcsolat ahol az egyik fél nem kommunikál a másik pedig elméleteket gyárt. És ez most a bizonytalanság fázis. 

Annyi mindent megbeszélnék vele, és annyi minden emlékeztet rá.

És hiába gondolkodok rajta egyszerűen nem értem, és fáj és elbőgöm magam a buszon, mert eddig tartottam magam, de most már nem megy.

És most még érdekel a dolog, de büszkeségem nekem is van, és még próbálkozom, mert a legjobb barátnőm és nagyon sokat jelent nekem, de egy idő után én is feladom. És onnan nem lesz visszaút.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése