Az utolsó Tel Aviv-ban töltött napunk is eljött. Természetesen isémt ragyogóan sütött a nap és kb 17 fok volt már reggel is.
Megettük a reggelinket majd bepakoltuk a bőröndöket. Itt jött egy kis csavar, ugyanis párm bőröndjének cipzárja elromlott, és semerre sem tudtuk mozdítani. Mivel már csak 1 óránk volt az indulásig, így gyors rohanás bőröndöt venni. Míg ő rohangált én még lementem a partra néhány képet csinálni.
Természetesen egy hullám elkapott és átátzott a cipőm. Hát miért is ne. De itt is én voltam a hülye. Nem kellett volna annyira bemenni mondván a hullám nem jön el idáig. Eljött. :)
Vissza a szállásra, párom is megérkezett szép új bőröndjével amit akciósan sikerült megvennie 320 NIS árban. Gyors pakolás, bőröndlemérés, elvileg még határon belül vagyunk. Kulcs leadás, indulás. Taxi a vasótállomásig, most helyünk is volt arra a pár percre. És akkor kezdődjön a becsekkolás. Izraeli járatoknál ajánlott 3 órával a gép indulása előtt kiérni a reptérre. Én ezzel teljesen egyetértek. :) Akkor ugyanis nem kell kapkodni és amiatt aggódni, h mekkora a sor.
Előző 2 izraeli nyarlásomnál darabokra szedtek. Kis műanyag kosarakban kaptam vissza a cuccaimat amíg engem egy másik szobában kérdezgettek vagy éppen egyedül hagytak valami tárgyalóféleségben.
Most megúsztuk annyival, h kicsit kérdezgettek ( szokásos mióta ismerjük egymást, milyen kapcsolatban állunk, ismerünk-e valakit Izraelben, megkért-e vki h hozzunk el neki vmit, hol voltunk Izraelen belül, miket néztünk meg . . . stb ), legalábbis azt hittük, h megúsztuk ennyivel. Jött ugyanis a bőröndvizsgálat. Először a detektoros izén küldték át, utána pedig külön - külön kinyitni, elektromos dolgokat megmutatni, h kb hol vannak benne. Szépen átturkálják az egészet és lehet visszapakolni. Aztán irány a check in pult. Megkaptuk a beszállókártyáinkat és mentünk tovább a következő bitonsági ellenőrzéshez, hogy végre a tranzitba érjünk. Végigvártuk a sort, majd mikor én következtem a hölgyike szólt, h aham, stop, te másik sorba mész, kövesd a kedves úriembert előtted.
Visszakerültem egy sor végére ami el volt zárva a többitől. Itt szintén minden kinyit, szépen átvizsgál, kapun át. Közben páromat is láttam előttem. Ő is "kiválasztott" lett. :) Neki egy kis bőrönd volt a kézipoggyász amit kb 4x küldtek át a vizsgálaton, mert látták benne, h ott vannak a hamsa-k, de vajon hol. És mivel én pakoltam, hozzám meg nem jöhetett oda megkérdezni így keresgéltek és keresgéltek, míg nagy nehezen megtalálták a farmerek között.
Az én kistáskámból is szinte mindent kipakoltak, és egy üvegmosó kefére hasonlító valamivel áttörölgettek. Annak az a lényege, h ilyen sztatikus töltés van benne, magához vonzza az apró porszemcséket, ezt beteszik vmi masinába ami kielemzi. Gondolom ha trinitrotoluol maradványokat fedeznének fel nem lennének túl boldogok. :)
Na itt is végeztünk és már csak 1 óránk maradt a beszállásig. Kerestünk egy szuvenírest mert megígértem barátnőmnek, h viszek neki hűtőmágnest és a városban addig addig keresgéltem, mert egyiket sem találtam elég szépnek, h végül a reptérre maradt. Szépen össze is szedegettem a dolgokat, mert találtam még hógömböt és kulcstartót is, majd beálltam a pénztárhoz. Az előttem lévő úriember hitetlenkedve nézett a pénztárosnőre, mert kiderült, h az árak dollárban vannak. Jaaaaaaaaaaah, akkor köszönöm szépen, de inkább visszapakolnék mindent. Ugyanis 30 NIS volt egy hűtőmágnes a városbeli 10-15 helyett. Mindegy, hűtőmegnes megvesz.
Elmentünk enni valamit, természetesen shawarma-t még így utóljára, aztán már csak vártunk a kapunknál. Kis késéssel ugyan, de felszállt a gép. Jó nagy utasszállító volt. Ismét finom volt a kaja, kedves a személyzet, és saját monitor mindenkinek így Big Bang Theory-t néztem meg Jóbarátokat és a Robotok című mesét. :)
És persze lehetett gyönyörködni a kilátásban is.
Cirka 4 órás repülés után Zürich-ben landoltunk, és mentünk a következő kapunkhoz. A Zürich - London járatunk jóval kisebb volt, viszont ezt is a Swiss üzemeltette így itt is jó volt a kaja. Mivel ez csak 1,5 órás így snack volt a men ami jelen esetben egy sajtos - paradicsomos szendvics volt. És itt is kaptunk az út végén csokit. Szeretem a Swiss Airlines-t! :)))
Landolás London-ban, csomagfelvét, taxi, home, alvás.
Jah és még észrevettük a taxinál, h párom bőröndjén egy elég nagy szakadás keletkezett. Vissza már nem mentünk, mert mondhatták volna, h mi csináltuk rajta direkt, de a számla megvan és kedvesemnek volt utasbiztosítása, így azárt megpróbálunk csinálni valamit.
Szóval ennyi volt az izraeli útunk 2012-ben.
Kicsit csalódás volt ugyan a megkopott fénye miatt, de ezt csak én észleltem.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a várost és az országot egyaránt.
Ha elvárások nélkül érkezünk és nem idegesítjük fel magunkat olyan dolgokon ami nekünk furcsa, de igazából csak a különböző kultúrából adódnak, akkor pozitív érzésekkel és szép emlékekkel térhetünk haza.
Biztos vagyok benne, h nekem sem ez volt az utolsó utazásom a Szentföldre. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése