Tel Aviv - Day 8

( Február 20 - Hétfő )

Az utolsó Tel Aviv-ban töltött napunk is eljött. Természetesen isémt ragyogóan sütött a nap és kb 17 fok volt már reggel is.
Megettük a reggelinket majd bepakoltuk a bőröndöket. Itt jött egy kis csavar, ugyanis párm bőröndjének cipzárja elromlott, és semerre sem tudtuk mozdítani. Mivel már csak 1 óránk volt az indulásig, így gyors rohanás bőröndöt venni. Míg ő rohangált én még lementem a partra néhány képet csinálni.

Természetesen egy hullám elkapott és átátzott a cipőm. Hát miért is ne. De itt is én voltam a hülye. Nem kellett volna annyira bemenni mondván a hullám nem jön el idáig. Eljött. :)

Vissza a szállásra, párom is megérkezett szép új bőröndjével amit akciósan sikerült megvennie 320 NIS árban. Gyors pakolás, bőröndlemérés, elvileg még határon belül vagyunk. Kulcs leadás, indulás. Taxi a vasótállomásig, most helyünk is volt arra a pár percre. És akkor kezdődjön a becsekkolás. Izraeli járatoknál ajánlott 3 órával a gép indulása előtt kiérni a reptérre. Én ezzel teljesen egyetértek. :) Akkor ugyanis nem kell kapkodni és amiatt aggódni, h mekkora a sor. 

Előző 2 izraeli nyarlásomnál darabokra szedtek. Kis műanyag kosarakban kaptam vissza a cuccaimat amíg engem egy másik szobában kérdezgettek vagy éppen egyedül hagytak valami tárgyalóféleségben. 

Most megúsztuk annyival, h kicsit kérdezgettek ( szokásos mióta ismerjük egymást, milyen kapcsolatban állunk, ismerünk-e valakit Izraelben, megkért-e vki h hozzunk el neki vmit, hol voltunk Izraelen belül, miket néztünk meg . . . stb ), legalábbis azt hittük, h megúsztuk ennyivel. Jött ugyanis a bőröndvizsgálat. Először a detektoros izén küldték át, utána pedig külön - külön kinyitni, elektromos dolgokat megmutatni, h kb hol vannak benne. Szépen átturkálják az egészet és lehet visszapakolni. Aztán irány a check in pult. Megkaptuk a beszállókártyáinkat és mentünk tovább a következő bitonsági ellenőrzéshez, hogy végre a tranzitba érjünk. Végigvártuk a sort, majd mikor én következtem a hölgyike szólt, h aham, stop, te másik sorba mész, kövesd a kedves úriembert előtted. 

Visszakerültem egy sor végére ami el volt zárva a többitől. Itt szintén minden kinyit, szépen átvizsgál, kapun át. Közben páromat is láttam előttem. Ő is "kiválasztott" lett. :) Neki egy kis bőrönd volt  a kézipoggyász amit  kb 4x küldtek át a vizsgálaton, mert látták benne, h ott vannak a hamsa-k, de vajon hol. És mivel én pakoltam, hozzám meg nem jöhetett oda megkérdezni így keresgéltek és keresgéltek, míg nagy nehezen megtalálták a farmerek között. 

Az én kistáskámból is szinte mindent kipakoltak, és egy üvegmosó kefére hasonlító valamivel áttörölgettek. Annak az a lényege, h ilyen sztatikus töltés van benne, magához vonzza az apró porszemcséket, ezt beteszik vmi masinába ami kielemzi. Gondolom ha trinitrotoluol maradványokat fedeznének fel nem lennének túl boldogok. :)

Na itt is végeztünk és már csak 1 óránk maradt a beszállásig. Kerestünk egy szuvenírest mert megígértem barátnőmnek, h viszek neki hűtőmágnest és a városban addig addig keresgéltem, mert egyiket sem találtam elég szépnek, h végül a reptérre maradt. Szépen össze is szedegettem a dolgokat, mert találtam még hógömböt és kulcstartót is, majd beálltam a pénztárhoz. Az előttem lévő úriember hitetlenkedve nézett a pénztárosnőre, mert kiderült, h az árak dollárban vannak. Jaaaaaaaaaaah, akkor köszönöm szépen, de inkább visszapakolnék mindent. Ugyanis 30 NIS volt egy hűtőmágnes a városbeli 10-15 helyett. Mindegy, hűtőmegnes megvesz. 

Elmentünk enni valamit, természetesen shawarma-t még így utóljára, aztán már csak vártunk a kapunknál. Kis késéssel ugyan, de felszállt a gép. Jó nagy utasszállító volt. Ismét finom volt a kaja, kedves a személyzet, és saját monitor mindenkinek így Big Bang Theory-t néztem meg Jóbarátokat és a Robotok című mesét. :)

És persze lehetett gyönyörködni a kilátásban is.  

Cirka 4 órás repülés után Zürich-ben landoltunk, és mentünk a következő kapunkhoz. A Zürich - London járatunk jóval kisebb volt, viszont ezt is a Swiss üzemeltette így itt is jó volt a kaja. Mivel ez csak 1,5 órás így snack volt a men ami jelen esetben egy sajtos - paradicsomos szendvics volt. És itt is kaptunk az út végén csokit. Szeretem a Swiss Airlines-t! :))) 

Landolás London-ban, csomagfelvét, taxi, home, alvás. 

Jah és még észrevettük a taxinál, h párom bőröndjén egy elég nagy szakadás keletkezett. Vissza már nem mentünk, mert mondhatták volna, h mi csináltuk rajta direkt, de a számla megvan és kedvesemnek volt utasbiztosítása, így azárt megpróbálunk csinálni valamit. 

Szóval ennyi volt az izraeli útunk 2012-ben.

Kicsit csalódás volt ugyan a megkopott fénye miatt, de ezt csak én észleltem.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a várost és az országot egyaránt. 

Ha elvárások nélkül érkezünk és nem idegesítjük fel magunkat olyan dolgokon ami nekünk furcsa, de igazából csak a különböző kultúrából adódnak, akkor pozitív érzésekkel és szép emlékekkel térhetünk haza. 

Biztos vagyok benne, h nekem sem ez volt az utolsó utazásom a Szentföldre. :) 

Tel Aviv - Day 7

( Február 19 - Vasárnap )

Sabbat után szabadon! :)

Erre a napra főleg a Carmel piac volt tervezve, legalábbis reggeli kezdésnek. Ugyanis elég közel van a szálláshoz. Így hát reggel ébresztő, irány a piac.

Sajnos ezt a piacot is utólérte kicsit China, de itt még érezhető a hamisítatlan piaci hangulat. Fűszerek, gyümölcsök, péksütisek, szuvenírek, minden ami kell. Egy nagy sjatbolt is helyett kapott a piacon, ez régen még nem volt. Jóval olcsóbban beszerezhetőek a dolgok mint a boltokban. Pl.: egy doboz eper a boltban 19 NIS is lehet míg a piacon már 13-ért is megkapjuk vagy még ennél is olcsóbban. Ugyanúgy van shuarma és falafel is amit én szinte nem is tudok megunni. Azért persze egy kicsit már jó lesz házi kosztot enni. :)

A piac vége felé lévő édességeseknél jól bevásároltunk. 3 tábla csoki 16 NIS, 10 pici csoki 10 NIS. Imádom ezeket a kedvezményeket amik egyébként állandóak. És mivel másnap indulás vissza, ezért némi péksüteményt is vételeztünk. :)

Anyának még gyorsan kerestem valamit  apiacon amire megkért, h vigyek neki, azt is beszereztem. Naná, h utolsó előtti nap, de lényeg, h megvan.

Következő állomásunk Bnei Brak a vallásos negyed volt. A Carmelit terminal-ról indul a 66-os busz ami elgé soat megy mire a negyed szélére és, és tényleg a szélére, mert a következő megálló már kicist messzebb van. Hát mit is mondjak . . . mindenhol vallásos ruhába öltözött nők és férfiak. Anynira furcsa. Én nem tudnám ezt az életet élni, h ennyi kötöttség legyen. Mit vehetek fel, mit mivel ehetek, na a 18 évesen férjhez mész mert ezt mondtam pláne nme jönne be.
Párom szerint nem meglepő, mert szinte semmilyen korlátot nem vagyok hajlandó elviselni. :) Hmm . . . na igen, nem vagyok egy egyszerű eset.
Egyébként a vallásos rész még lepukkantabb mint a többi. Érdekes. Nem az én világom, de látványnak mindenképp érdemes megnézni.

Következő úticélunk a gyémántmúzeum volt. 70-es és 51-es busz megy Bnei Brak széléről. A Diamond Center előtt áll meg, a múzeum kicsit arrébb található, le kell menni a lépcsőn: Jabotinsky 1, nyitvatartás 10:00-16:00 között, belépőjegy 24 NIS. Nagy sologra senki ne számítson, mert elég kicis a bemutatóterem, de informatív. 2 vetítés is van, beszélnek a gyémánt kialakulásásról, bányászásáról, csizsolásáról, az egész folyamatról onnantól kezdve, h megtalálják odáig, h ékszerbe kerül. Ékszertervezők darabjai is ki vannak állítva alatta, h hány karát. Hmm . . . tudtam volna válogatni. :) Illetve a világ legnagyobb gyémántjainak élethű másolatai vannak és leírásuk. Volt olyan ami 3600 karátos. WOW. :)

Múzeum után ismét buszra szálltunk, h visszamegyünk a szállodába.  Kicsit korábban leszálltunk, mert az esti vacsihoz is bevásároltunk. Ismét elkapott minket az eső, de aztán egész tűrhető volt az idő.

Tel Aviv - Day 6

( Február 18 - Szombat )

Sabbat Shalom! :)

Szombat van, pihi van, szinte minden zárva, buszok sem közlekednek csak a serut-ok ( minibuszok ).  Bnei Brak ( vallásos negyed ) bezárja kapuit, azaz lezárja az utcákat, h véletlenül se lehessen behajtani.

Mivel minden zárva így pihenéssel töltöttük a napot. Kb délben másztunk ki az ágyból. Kipihentük a hét "fáradalmait", filmeztünk majd ismét pihentünk. És vártuk, h menjen már le a nap és nyisson ki valami, mert éhesek vagyunk.

18:00 körül elindultunk élelemszerző körútra. Párom neten talált 2 falafelest amit nagyon ajánlottak. Az egyikről 2 honlap is írt. Az egyik azt, h nyitva van szombat este a mási azt, h zárva van szombat este.  Zárva volt. :) Mindegy sétáltunk egy kicist majd egy teljesen új helyen kilyukadtunk ahol egyszercsak párom felkiáltott: Ott a zöld viziló!

Kicist meglepődtem, de kiderült, h az valami itteni falafeles hálózat, olcsóak és finomak. Mindkettő igaz volt rájuk. 48 NIS-ből 2 falafel + 2 kisdobozos ücsi.

Sétálgattunk még egy kicsit, betértünk egy AM:PM boltba némi nasiért, mert anélkül nem élet az élet. :) 

Útközben láttuk 1-2 szép teret, a szokásos Tel Aviv-i hangulat ami nagyon jólesik az embernek. Néha jó egy kis időre mindent hátrahagyni és egy új világba csöppenni. 

Visszaértünk a szállodába és ismét elaludtunk egy filmen. Tök jó, h egy filmet sem tudunk végignézni, mert anynira elfáradunk. :) 

Rövid pihenős nap volt. Kellett egy ilyen is. :) 

Tel Aviv - Day 5

( Február 17 - Péntek )

Péntekre egy szervezett túrát választottunk. Egyénileg ugyanis kicist problémás lett volna. Akinek van helyismerete annak nem, de két vadidegennek nem lett volna egyszerű a sárga köves úton maradni, így inkább befizettünk egy szervezett útra. Hotel pick up - Hotel drop off :)

Az úticél Masada és a Holt-tenger volt.

Ébresztő 6:30-kor, indulás 7:15-kor. Lementünk a megadott időre, de kicsit még álldogáltunk ( kb 15 - 20 percet ) mire tényleg jött értünk a kisbusz. AMi elvitt minket egy másik állomásra, ott kiszállás és újraosztás a többi kisbuszra attó függően ki hova megy. Elfoglaltuk a helyünket, ha jól számoltam 16-an voltunk plussz a sofőr ( aki idegenvezető is volt egyben ).

8-kor elindultunk, út közben is kaptuk az információkat, de szerencsére nem töményen mint a Yafo sétán hanem csak normál adagokban.

Első állomásunk a sivatag közepén volt az Ahava Visitor Center-nél. Az Ahava egy iszapból és mindenféle tengeri sókból & ásványi anyagokból kozmetikai termékeket gyártó cég. Kaptunk kis kártyát a sofőrtől, h ha veszünk vmit mutassuk meg és kapunk kedvezményt. Hát én inkább kihagytam. Otthon 1 azaz egy darab Avon-os arclemosóm van ami tisztít és hidratál és tökéletesen elvagyok vele. zért nem adok ki 80 - 100 NIS összeget egy arckrémre bármenynire is babapopsi simaságú lenne tőle. ( Különben is ki akarja, h egy gyerek fenekére hasonlítson az arca? :))) )

Na szóval mi beszereztünk egy tábla csokit ami sokkal nagyobb örömöt jelentett mint a kenceficék. :) És a vércukrom is helyreállt, na ezt csinálja utána egy arcápoló. :)

A parkolóból viszont nagyon szép volt a kilátás.

Továbbindultunk és némi kocsikázás után megérkeztünk Masada-ra.
450 méter magas hegyen tallható és a története 2000 éves.
Jeruzsálem bukásánál ide volnultak vissza kb ezren és éltek itt évekig. Ez volt az utolsó erőd ami kitartott a rómaiak ellen. Mikor látták, h minden vesze inkább magukat gyilkolták le mintsem rabszolgák legyenek. A monda szerint 7en maradtak életben ők adták tovább a történetet és száll generációról - generációra. Masada egyébként elég nagy renováláson esett át a legutóbbi ittjártam óta. Hogy jobban látható és élvezhető legyen a túra kicist újjáépítik. A fekete vonalig minden eredeti, a
többi már rekonstrukció. Egyébként egy felvonón keresztül lehet feljutni, de aki elég bátor, mehet gyalog is. Gondolhatjátok, hogy maradtam a felvonónál. :)

( első kép innen: link )

Na ki szeretné gyalog megtenni az utat? Felfelé! :9 

A csoporttal és az idegenvezetővel is szerencsénk volt. Nagyon jófej volt poénkodott és látszott rajta, h szereti a munkáját. Minden lényeges helyet megmutatott a fürdőtől kezdve a zsinagógáig.

A túra végeztével volt kb 40 percünk. Lementünk a felvonóval és az étteremnél pihentünk kicsit no meg persze falatoztunk némi falafelt. Itt is kaptunk kártyát és kedvezményt. Nos az idegenvezető szerint 25 NIS lett volna a kártyával mi 34-et fizettünk / fő. De finom volt és jóllaktunk. Annyi salátát pakoltunk rá és humuszt meg köretet amennyit csak akartunk. :))) 

Útunk következő állomása a Holt-tenger volt. :) 

Nagyon vártam annak ellenére, h igencsak pulcsis időjárásunk volt. 

Megérkeztünk, sajnos nem En Gedi-be, hanem valami Mineral Spa nevezetű helyre ami cseppet lepukkant volt kis partszakasszal, na nem mintha tolongtak volna a népek. :) Egy ideig gondolkodtam, h egyáltalán megmártózzak-e, de ha már ott vagyok nem hagyom ki. A levegő hőmérséklete meglepően jó volt, a vízé szintén, egyedül a szél és az enyhe homokvihar volt kicsit kellemetlen. Viszont annál inkább látványos. :) 

Reménykedtem, h nem néznek bálnának és kezdenek el majd visszatuszkolni a vízbe mikor kijövök, de szerencsére ez elkerült. :) Utána még megmártóztunk a forró fürdően amit én inkább langyosnak neveznék ( mondjuk én tényleg forró fürdőt veszek ha azt mondom forró ) páromnak viszont már melege volt.. Letusoltunk, visszaöltöztünk, fagyiztunk. Mert hát mit csináljunk a homokviharban ha már úgyis a többiekre várakozunk? Naná, h fagyizunk.:) 

( igen én vagyok az a nagy ott középen a türkiz fürdőruhában ) 

Felszálltunk a buszra, a sofőr észrevette, h "China missing" úgyhogy visszament keresgélni. Kb 20 perc késés után meg is érkeztek. 

És végeztünk is, go back to Tel Aviv. Mindketten elszenderedtünk, csak a zuhogó esőre lettünk figyelmesek, csak anynira esett, h szinte semmit nem látott szegény sofőr. Ilyenkor örül az ember, h valószínűleg nem az első útja :) és hát az izraeli sofőröket is ismerjük, elég tapasztaltak. 

Szépen kidobáltak minket a szállodáknál. Gyors fürdő 3 liter tusfürdővel, mert még minidg éreztem magamon a sót. Vacsi, film, alvás. Szombaton sabbat, kb minden árva, busz nem közlekedik, majd időjárásfüggő mennyire dugjuk ki a fejünket a takaró alól. :) 

Tel Aviv - Day 4

( Február 16 - Csütörtök )

Na jó, inkább módosítani kéne a címet, de a redszer kedvéért meghagyom. Szóval csütörtöki programunk Jeruzsálem felfedezése volt.

Úgy döntöttünk, hogy nem szervezett túrával megyünk hanem egyénileg. Az biztos, h kalandosabb és viccesebb. :)

Na szóval reggel korán keltünk, mert időben oda akartunk érni. Kitaxiztunk a Tel Aviv-i állomásra ( Savidor, a taxi 45 NIS volt ), onnan vonattal Jeruzsálem ( Malha állomás ). A taxis nagyon kedves volt, felajánlotta, h 350 NIS.ért elvisz minket egészen Jeruzsálemig. Hát nem édes? :) Mikor mondtuk, h nekem ez már a 3. izraeli nyarlásom akkor már csak tanácsot adott merre menjünk, nem forszírozta a dolgot. Gondolom kapcsolt, h nem jóval kezdett.
A vonatjegy 16 NIS volt. Aztán kiderült, h rosszat adott az automata, merthogy abból vettük meg a jegyet, nem álltunk sorba, nem mintha nagy lett volna. Mindegy, a kalauz rendes volt és adott pótjegyet, így 23 NIS-re jöttünk ki / fő és csak odaútra.

Nagyon szép helyen megy  vonat, kis völgyek, erdősebb részek, patak minden ami kell.
Megérkeztünk, leszálltunk . . . semmi közepe a város mellett, 2 busz állt bent összesen. Az egyik a 18-as, nah azzal már máskor is szerencsénk volt másik országban próbáljuk meg. Old city? Yes! :) Ismét szerencse. Az egyik helyi lakos azért segített picit. És a sofőr is szólt, h hol szálljunk le. Kb 20 perc buszozés után lerakott mnket egy kis utcában. Körbenéztünk, mivel mondták, h egyenesen lefelé és belebotlunk így is tettünk. Szűkebb kis utcákon mentünk lefelé és hoppá, egyszercsak a Danaszkuszi kapunál találtuk magunkat.

Gondolom mondanom sem kell, de a MarcoPolo-s útikönyv nem volt a segítségünkre. Knkrétan utcanevek sem stimmeltek rajta, pedig 2010-es kiadás és kétlem, h pont Jeruzsálemben nagyon váltogatnk az utcaneveket. Vagy lehet ott is van egy Orbán Viktor és átneveznek mindent? :) Na de inkább hagyjuk a politikát, annak nem ebben a bejegyzésben a helye.

Szóval megtaláltuk amit meg kellett és elindultunk felfedező útra. Jah amúgy hideg volt, néhol fújt a szél, szóval februárban ajánlom a réteges meleg öltözködést. Vagy szimplán én voltam a hülye, h ingben és kapucnis pulcsiban indultam csak el. No meg persze a szép új cipőmben ami megúszta koszosodás nélkül. :)

Itt már párom pulcsija is rajtam volt. Nem bírta nézni a vacogásomat. :)

Útnak eredtünk megkeresni a Síratófalat. Némi kacskaringózás és anyázás után ami útikönyvet illeti megtaláltuk, de csak józan paraszti ész kellett hozzá. Előtte természetesen biztonsági ellenőrzés. Detektoros kapun át, táska átvilágít, oké, mehetünk.

Itt is felújítások folynak, a női rész kisebb lett, de így is van elég hely. Pár perc várakozás után tényleg odaférünk a falhoz. Lehet imádkozni, kicsit elgondolkodni és természetesen a kívánságcetliket berakni.

Következő "küldetés" a mosdó megtalálása volt. Itt szerencsére nem kellett sokat keresgélni, közvetlenül a fal mellett az információtól kb 10 méterre. Nem mondanám, h túlságosan tiszta, de a célnak megfelel arra a 2 percre amit ott töltünk.

Irány a bazár! :)

A híres jeruzsálemi bazár. Anno nekem nagyon nagy élmény volt. A sok árus, akik szinte ugyanazt kínálják, de megvan a hangulata. Namármost ez is változott. Már nincs meg az a varázsa ami volt. Kicsit megfáradt hangulata volt az egésznek és az az érzésem volt mintha a józsefvárosi piacot idehozták volna csak ferdeszemű úriemberek helyett itt pocakos korosodó arab férfiak lennének akik az olcsó minőségű "Made in China"pulcsikat árulják. Merthogy a sok - sok hamsa, kerámia, ékszerárus, fűszeres no és persze az isteni péksüteményesek lecserélődtek, de legalábbis majdnem minden második már chinatown-ból szerzi be portékáit.
Azért persze a régi jóvágású fűszeres is megtalálható.

Ami az árakat illeti kb ugynazok mint Tel Aviv-ban. Egy kis ( kb 7 cm-es ) hamsa 20 NIS. A falafel is 25 - 30 NIS, buszjegy szintén 6,60 NIS, fél literes üdítő 8 - 10 NIS.
A bazárt egyébként kersztül - kasu bejártuk, merthát nem nagoyn találtunk ki. :) De nem baj ez is a nap szépségei közé tarozott. A Jaffa kapunál keveredtünk ki végül, utána pedig a Zion-hegyre mentünk.

Jah a Sziklamecsetet nem láthattuk, ugyanis oda már csak muzulmánok mehetnek. Nem baj, később ezt is megoldottuk. :)

Szóval Zion-hegy. Kedves helyi úriember útbaigazított bennünket. Csak egyenesen - egyenesen - egyenesen! Ez kb 20 méterig volt érvényes ott ugyanis rögtön balra kellett fordulni, de a többi stimmelt. :) Megnéztünk még pár érdekességet, nézelődtünk az örmény negyedben, ránk köszönt egy kedves zsidó család, fotózgattunk, majd ismét a Síratófalhoz értünk, viszont már kívül és csak rálátással, de így az aranykupolára ia ráláttunk. :) Hehe, mondtam, h megoldottuk. :)

Itt ismát elkezdett esni, ahogy a nap folyamán többször is, de most annyira mintha dézsából öntötték volna. És nem ám szimpla eső, jégesővel keverve. :) Annyira jó volt. Szegény kedvesem egyszál ingben, úgyhogy gyors taxifogás és mentünk vissza a vasútállomásra. Ugynais közvetlen buszte nem találtunk, Persze mi is elnézhettük ami nem kizárt, deagyonázva jó választásnak tűnt a taxi. 80 NIS volt. Hmm . . . fájó pont, de megérte, mert tényleg sokat mentünk. Persze ő is felajánlotta, h elvisz minket Tel Aviv-ig. Anynir aranyosak ezek a taxisok. :) Mondtuk, h kösz, de nem már megvan a jegyünk. ( Egy kis füllentés belefér, így legalább nem kell tovább magyarázkodni. )

A vasútállomásra érkezve ismét biztonsági elelnőrzés, majd a biztonsági srác kérdezi hova megyünk. Tel Aviv. Akkor siessünk, mert a vonat már bent áll és 1 perc múlva indul. Oké, futunk, mozgólépcső, felső biztonsági bácsi is int, h az a vágány, menjünk. Felszálltunk, győzelem, indulunk. Jött a kalauz, jegyet megvettük, pihi 1:41 percig. Az egyetlen "rossz" az volt, h az ablakon rossz volt a szigetelés, kicsit fújt be a szél ami az ázott testünknek nem volt túl kellemes.

Megérkeztünk Tel Aviv-ba, innen is inkább taxi a hotelig, nem volt kedvünk kacskaringózni a busszal vízesen. Forró fürdő és kicist ledőltünk. A jégeső és szél ajándékaként megérkezett a fejfájás. Először azt hittem lázas vagyok, de csak a kezem volt hideg a fejem pedig meleg. Némi elszenderedés után rájöttem, h holnap mi megyünk Masada-ra és a Holt-tengerhez, ráadásul péntek este sabbat lesz, ergo zárva lesz minden. Nah irány boltot keresni a szendvicsekhez. Nem keveset gyalogoltunk az Allenby-n mire találtunk egyet, majd visszafele jövet egyszercsak megállok  és ránézek páromra . . . majd a túloldalra. Megint rá . . . megint a túloldalra. És akkor leesett. Csak mosolyogtunk egymásra, h nem ennyire bénák nem lehetünk. De igen, ugyanis az utca végén ahol a szállodánk van, ott van egy AM:PM bolt. Ohköszi. Kicsit beugratós a dolog ugyanis belátni nem lehet a boltba, le van fóliázva sima fehérrel az üveg, de a felirat azért elég nagy. De hát mi beszélgettünk és a franc sem néz "olyan messzire". :) Mindegy, bevásároltunk pitát, felvágottat, nasit. Aztán go back és pihi. Másnap ugyanis 6:30-kor ébresztő, mert 7:15-re jön a kisbusz és megyünk csobbanni a Holt-tenger sós vízébe.

Tel Aviv - Day 3

( Február 15 - Szerda )

Útikönyvünk szerint ( ami kb semmire nem jó, úgyhogy MarcoPolo-s Izrael útikönyvet ne vegyetek ) minden szerda reggel 9:30-kor Yafo túra van angol nyelven ami az óratoronytól indul. Ez kb így van, csak nem 9:30-kor hanem 10-kor és nem az óratoronytól hanem a tourist office elől, ahol azért nem árt bejelentkezni, h a túrára jöttünk. De a torony mellett egy kis papírra ki van írva, h 10-től van a túra.

Bejelentkeztünk és szereztünk 2 újságszerűséget is. Az egyik egészen használható ( TLV Must Card ): klubbok, éttermek, boltok . . .

10-kor el is indult a túra, kicsit lassan. Egy 65 körüli nő tartotta és az elején minden kőnél megálltunk és évszámokkal telenyomta a történeteket. Mentünk - mentünk, mi pedig a vége felé mikor már fordultunk volna vissza nkább leszakadtunk és kicist kibővítettük a túrát. Yafo még minidg érdekes. Imádom a lerobbant épületeit, a kis utcácskáit, a bazárt ami már jóval kisebb mint anno volt, de mégis megmaradt a varázsa. És a tipikus izraeli szuvenírektől a barokk bútorokon át az embernagyságú mű banánig minden kapható. :)

Gyönyörű volt a kilátás Tel Aviv-ra is habár "kicsit" borult volt a mai időjárás. Váltakozott a felhős - borult - esős és a szikrázó napsütés. ( Jó ha van nálunk egy pulcsi a táskában a biztonság kedvéért. ) 

A mosdór megtalálni itt sem egyszerű. Kb 1 táblán láttunk némi utalást rá, h merre van. 

Egy kis segítség, fel a lépcsőn a templomnál aztán le a lépcsőn és a Museum Café mellett. 

Túránk a kikötőben ért véget és visszaindultunk a városba. 

Feltett szándékom volt az olcsó Nike bolt felkeresése, a lábam ugyanis már annyira fájt, h menni alig tudtam. Buszoztunk egy kicsit majd gyalogoltunk sokat, mert korán szálltunk le, de nem akartam még pár megállóért a busztársaságot gazdagítani, így inkább gyalogoltunk. Ugyan nem az olcsó Nike boltba, mert sajna a pontos címre nem emlkészem és mivel X éve volt már lehet nincs is meg. Mindegy, cipőboltot megtaláltuk, cipőm is lett, még csak gyönyörködöm benne, h milyen szép. :)

Ismét hazaséta, mert az Allenby-n voltunk aminek a végén van a szállásunk. Útközben kisbolt némi édességért és újabb pitaadag, holnap ugyanis megyünk Jeruzsálembe és viszünk szendvicseket. 

Most pihi, punnyadás, láblógatás, blogolás. Aztán valószínűleg irány le a partra egy doboz fagyival. :) 

Azt hiszem holnap sem fogunk unatkozni. :) 

Ennyit a 3. napról!