2 év és 14 kg

Egy képet kerestem a gépemen és rábukkantam az izraeli nyaralásunk fotóira. Naná, hogy végigzongoráztam őket. Szép emlék. Ami viszont feltűnt rajta, hogy még kövéren is sokat számít plusz 14 kiló. Ennyi jött fel rám ugyanis mióta kiköltöztem. Szépen lassan megyeget lefele, jó úton haladok, de eléggé szembetűnő a változás 2012-höz képest. Főleg az arcomon látszik, hogy ott még 14 kilóval könnyebb voltam.

/ és a hajamat vissza kell festenem világosbarnára :) /

Tel Aviv - Day 7

( Február 19 - Vasárnap )

Sabbat után szabadon! :)

Erre a napra főleg a Carmel piac volt tervezve, legalábbis reggeli kezdésnek. Ugyanis elég közel van a szálláshoz. Így hát reggel ébresztő, irány a piac.

Sajnos ezt a piacot is utólérte kicsit China, de itt még érezhető a hamisítatlan piaci hangulat. Fűszerek, gyümölcsök, péksütisek, szuvenírek, minden ami kell. Egy nagy sjatbolt is helyett kapott a piacon, ez régen még nem volt. Jóval olcsóbban beszerezhetőek a dolgok mint a boltokban. Pl.: egy doboz eper a boltban 19 NIS is lehet míg a piacon már 13-ért is megkapjuk vagy még ennél is olcsóbban. Ugyanúgy van shuarma és falafel is amit én szinte nem is tudok megunni. Azért persze egy kicsit már jó lesz házi kosztot enni. :)

A piac vége felé lévő édességeseknél jól bevásároltunk. 3 tábla csoki 16 NIS, 10 pici csoki 10 NIS. Imádom ezeket a kedvezményeket amik egyébként állandóak. És mivel másnap indulás vissza, ezért némi péksüteményt is vételeztünk. :)

Anyának még gyorsan kerestem valamit  apiacon amire megkért, h vigyek neki, azt is beszereztem. Naná, h utolsó előtti nap, de lényeg, h megvan.

Következő állomásunk Bnei Brak a vallásos negyed volt. A Carmelit terminal-ról indul a 66-os busz ami elgé soat megy mire a negyed szélére és, és tényleg a szélére, mert a következő megálló már kicist messzebb van. Hát mit is mondjak . . . mindenhol vallásos ruhába öltözött nők és férfiak. Anynira furcsa. Én nem tudnám ezt az életet élni, h ennyi kötöttség legyen. Mit vehetek fel, mit mivel ehetek, na a 18 évesen férjhez mész mert ezt mondtam pláne nme jönne be.
Párom szerint nem meglepő, mert szinte semmilyen korlátot nem vagyok hajlandó elviselni. :) Hmm . . . na igen, nem vagyok egy egyszerű eset.
Egyébként a vallásos rész még lepukkantabb mint a többi. Érdekes. Nem az én világom, de látványnak mindenképp érdemes megnézni.

Következő úticélunk a gyémántmúzeum volt. 70-es és 51-es busz megy Bnei Brak széléről. A Diamond Center előtt áll meg, a múzeum kicsit arrébb található, le kell menni a lépcsőn: Jabotinsky 1, nyitvatartás 10:00-16:00 között, belépőjegy 24 NIS. Nagy sologra senki ne számítson, mert elég kicis a bemutatóterem, de informatív. 2 vetítés is van, beszélnek a gyémánt kialakulásásról, bányászásáról, csizsolásáról, az egész folyamatról onnantól kezdve, h megtalálják odáig, h ékszerbe kerül. Ékszertervezők darabjai is ki vannak állítva alatta, h hány karát. Hmm . . . tudtam volna válogatni. :) Illetve a világ legnagyobb gyémántjainak élethű másolatai vannak és leírásuk. Volt olyan ami 3600 karátos. WOW. :)

Múzeum után ismét buszra szálltunk, h visszamegyünk a szállodába.  Kicsit korábban leszálltunk, mert az esti vacsihoz is bevásároltunk. Ismét elkapott minket az eső, de aztán egész tűrhető volt az idő.

Tel Aviv - Day 6

( Február 18 - Szombat )

Sabbat Shalom! :)

Szombat van, pihi van, szinte minden zárva, buszok sem közlekednek csak a serut-ok ( minibuszok ).  Bnei Brak ( vallásos negyed ) bezárja kapuit, azaz lezárja az utcákat, h véletlenül se lehessen behajtani.

Mivel minden zárva így pihenéssel töltöttük a napot. Kb délben másztunk ki az ágyból. Kipihentük a hét "fáradalmait", filmeztünk majd ismét pihentünk. És vártuk, h menjen már le a nap és nyisson ki valami, mert éhesek vagyunk.

18:00 körül elindultunk élelemszerző körútra. Párom neten talált 2 falafelest amit nagyon ajánlottak. Az egyikről 2 honlap is írt. Az egyik azt, h nyitva van szombat este a mási azt, h zárva van szombat este.  Zárva volt. :) Mindegy sétáltunk egy kicist majd egy teljesen új helyen kilyukadtunk ahol egyszercsak párom felkiáltott: Ott a zöld viziló!

Kicist meglepődtem, de kiderült, h az valami itteni falafeles hálózat, olcsóak és finomak. Mindkettő igaz volt rájuk. 48 NIS-ből 2 falafel + 2 kisdobozos ücsi.

Sétálgattunk még egy kicsit, betértünk egy AM:PM boltba némi nasiért, mert anélkül nem élet az élet. :) 

Útközben láttuk 1-2 szép teret, a szokásos Tel Aviv-i hangulat ami nagyon jólesik az embernek. Néha jó egy kis időre mindent hátrahagyni és egy új világba csöppenni. 

Visszaértünk a szállodába és ismét elaludtunk egy filmen. Tök jó, h egy filmet sem tudunk végignézni, mert anynira elfáradunk. :) 

Rövid pihenős nap volt. Kellett egy ilyen is. :) 

Tel Aviv - Day 5

( Február 17 - Péntek )

Péntekre egy szervezett túrát választottunk. Egyénileg ugyanis kicist problémás lett volna. Akinek van helyismerete annak nem, de két vadidegennek nem lett volna egyszerű a sárga köves úton maradni, így inkább befizettünk egy szervezett útra. Hotel pick up - Hotel drop off :)

Az úticél Masada és a Holt-tenger volt.

Ébresztő 6:30-kor, indulás 7:15-kor. Lementünk a megadott időre, de kicsit még álldogáltunk ( kb 15 - 20 percet ) mire tényleg jött értünk a kisbusz. AMi elvitt minket egy másik állomásra, ott kiszállás és újraosztás a többi kisbuszra attó függően ki hova megy. Elfoglaltuk a helyünket, ha jól számoltam 16-an voltunk plussz a sofőr ( aki idegenvezető is volt egyben ).

8-kor elindultunk, út közben is kaptuk az információkat, de szerencsére nem töményen mint a Yafo sétán hanem csak normál adagokban.

Első állomásunk a sivatag közepén volt az Ahava Visitor Center-nél. Az Ahava egy iszapból és mindenféle tengeri sókból & ásványi anyagokból kozmetikai termékeket gyártó cég. Kaptunk kis kártyát a sofőrtől, h ha veszünk vmit mutassuk meg és kapunk kedvezményt. Hát én inkább kihagytam. Otthon 1 azaz egy darab Avon-os arclemosóm van ami tisztít és hidratál és tökéletesen elvagyok vele. zért nem adok ki 80 - 100 NIS összeget egy arckrémre bármenynire is babapopsi simaságú lenne tőle. ( Különben is ki akarja, h egy gyerek fenekére hasonlítson az arca? :))) )

Na szóval mi beszereztünk egy tábla csokit ami sokkal nagyobb örömöt jelentett mint a kenceficék. :) És a vércukrom is helyreállt, na ezt csinálja utána egy arcápoló. :)

A parkolóból viszont nagyon szép volt a kilátás.

Továbbindultunk és némi kocsikázás után megérkeztünk Masada-ra.
450 méter magas hegyen tallható és a története 2000 éves.
Jeruzsálem bukásánál ide volnultak vissza kb ezren és éltek itt évekig. Ez volt az utolsó erőd ami kitartott a rómaiak ellen. Mikor látták, h minden vesze inkább magukat gyilkolták le mintsem rabszolgák legyenek. A monda szerint 7en maradtak életben ők adták tovább a történetet és száll generációról - generációra. Masada egyébként elég nagy renováláson esett át a legutóbbi ittjártam óta. Hogy jobban látható és élvezhető legyen a túra kicist újjáépítik. A fekete vonalig minden eredeti, a
többi már rekonstrukció. Egyébként egy felvonón keresztül lehet feljutni, de aki elég bátor, mehet gyalog is. Gondolhatjátok, hogy maradtam a felvonónál. :)

( első kép innen: link )

Na ki szeretné gyalog megtenni az utat? Felfelé! :9 

A csoporttal és az idegenvezetővel is szerencsénk volt. Nagyon jófej volt poénkodott és látszott rajta, h szereti a munkáját. Minden lényeges helyet megmutatott a fürdőtől kezdve a zsinagógáig.

A túra végeztével volt kb 40 percünk. Lementünk a felvonóval és az étteremnél pihentünk kicsit no meg persze falatoztunk némi falafelt. Itt is kaptunk kártyát és kedvezményt. Nos az idegenvezető szerint 25 NIS lett volna a kártyával mi 34-et fizettünk / fő. De finom volt és jóllaktunk. Annyi salátát pakoltunk rá és humuszt meg köretet amennyit csak akartunk. :))) 

Útunk következő állomása a Holt-tenger volt. :) 

Nagyon vártam annak ellenére, h igencsak pulcsis időjárásunk volt. 

Megérkeztünk, sajnos nem En Gedi-be, hanem valami Mineral Spa nevezetű helyre ami cseppet lepukkant volt kis partszakasszal, na nem mintha tolongtak volna a népek. :) Egy ideig gondolkodtam, h egyáltalán megmártózzak-e, de ha már ott vagyok nem hagyom ki. A levegő hőmérséklete meglepően jó volt, a vízé szintén, egyedül a szél és az enyhe homokvihar volt kicsit kellemetlen. Viszont annál inkább látványos. :) 

Reménykedtem, h nem néznek bálnának és kezdenek el majd visszatuszkolni a vízbe mikor kijövök, de szerencsére ez elkerült. :) Utána még megmártóztunk a forró fürdően amit én inkább langyosnak neveznék ( mondjuk én tényleg forró fürdőt veszek ha azt mondom forró ) páromnak viszont már melege volt.. Letusoltunk, visszaöltöztünk, fagyiztunk. Mert hát mit csináljunk a homokviharban ha már úgyis a többiekre várakozunk? Naná, h fagyizunk.:) 

( igen én vagyok az a nagy ott középen a türkiz fürdőruhában ) 

Felszálltunk a buszra, a sofőr észrevette, h "China missing" úgyhogy visszament keresgélni. Kb 20 perc késés után meg is érkeztek. 

És végeztünk is, go back to Tel Aviv. Mindketten elszenderedtünk, csak a zuhogó esőre lettünk figyelmesek, csak anynira esett, h szinte semmit nem látott szegény sofőr. Ilyenkor örül az ember, h valószínűleg nem az első útja :) és hát az izraeli sofőröket is ismerjük, elég tapasztaltak. 

Szépen kidobáltak minket a szállodáknál. Gyors fürdő 3 liter tusfürdővel, mert még minidg éreztem magamon a sót. Vacsi, film, alvás. Szombaton sabbat, kb minden árva, busz nem közlekedik, majd időjárásfüggő mennyire dugjuk ki a fejünket a takaró alól. :) 

Tel Aviv - Day 3

( Február 15 - Szerda )

Útikönyvünk szerint ( ami kb semmire nem jó, úgyhogy MarcoPolo-s Izrael útikönyvet ne vegyetek ) minden szerda reggel 9:30-kor Yafo túra van angol nyelven ami az óratoronytól indul. Ez kb így van, csak nem 9:30-kor hanem 10-kor és nem az óratoronytól hanem a tourist office elől, ahol azért nem árt bejelentkezni, h a túrára jöttünk. De a torony mellett egy kis papírra ki van írva, h 10-től van a túra.

Bejelentkeztünk és szereztünk 2 újságszerűséget is. Az egyik egészen használható ( TLV Must Card ): klubbok, éttermek, boltok . . .

10-kor el is indult a túra, kicsit lassan. Egy 65 körüli nő tartotta és az elején minden kőnél megálltunk és évszámokkal telenyomta a történeteket. Mentünk - mentünk, mi pedig a vége felé mikor már fordultunk volna vissza nkább leszakadtunk és kicist kibővítettük a túrát. Yafo még minidg érdekes. Imádom a lerobbant épületeit, a kis utcácskáit, a bazárt ami már jóval kisebb mint anno volt, de mégis megmaradt a varázsa. És a tipikus izraeli szuvenírektől a barokk bútorokon át az embernagyságú mű banánig minden kapható. :)

Gyönyörű volt a kilátás Tel Aviv-ra is habár "kicsit" borult volt a mai időjárás. Váltakozott a felhős - borult - esős és a szikrázó napsütés. ( Jó ha van nálunk egy pulcsi a táskában a biztonság kedvéért. ) 

A mosdór megtalálni itt sem egyszerű. Kb 1 táblán láttunk némi utalást rá, h merre van. 

Egy kis segítség, fel a lépcsőn a templomnál aztán le a lépcsőn és a Museum Café mellett. 

Túránk a kikötőben ért véget és visszaindultunk a városba. 

Feltett szándékom volt az olcsó Nike bolt felkeresése, a lábam ugyanis már annyira fájt, h menni alig tudtam. Buszoztunk egy kicsit majd gyalogoltunk sokat, mert korán szálltunk le, de nem akartam még pár megállóért a busztársaságot gazdagítani, így inkább gyalogoltunk. Ugyan nem az olcsó Nike boltba, mert sajna a pontos címre nem emlkészem és mivel X éve volt már lehet nincs is meg. Mindegy, cipőboltot megtaláltuk, cipőm is lett, még csak gyönyörködöm benne, h milyen szép. :)

Ismét hazaséta, mert az Allenby-n voltunk aminek a végén van a szállásunk. Útközben kisbolt némi édességért és újabb pitaadag, holnap ugyanis megyünk Jeruzsálembe és viszünk szendvicseket. 

Most pihi, punnyadás, láblógatás, blogolás. Aztán valószínűleg irány le a partra egy doboz fagyival. :) 

Azt hiszem holnap sem fogunk unatkozni. :) 

Ennyit a 3. napról! 

Tel Aviv - Day 2

( Február 14 - Kedd )

A napot egy kis parti sétával indítottuk. Annyira szép és nyugis minden. Futó és kutyát sétáltató emberek, biciklisek.

A hotel az Allenby street-en van, közvetlenül a part mellett. Innen indultunk végig felfelé a Frischman utcáig amin felfele a Dizengoff-ra értünk. Ott találató a tűz és víz szökőkút ami eredetileg így néz ki

( fotó innen: link )

most viszont kicsit kipofozzák ezért így néz ki 

na mindegy, azért lecsüccsentünk és megreggeliztünk. A péksütik még minidg nagyon finomak, de már jóval kevesebb pékséget látok mint anno és a kedvenc mini csokis croissant-omból sem folyik már a csoki. Válság van kéremszépem! :(

Innen továbbmentünk a Dizengoff Center-hez ( lássunk egy bevközpontot is, nané kell a hülye magyar túristának ), engem mondjuk szép emlékek kötnek ide is mikor anyával a mosdót hajkurásztuk, amit persze most sem találtunk meg egykönnyen. Egy kis segítség az idelátogatóknak: tökmindegy merre mutat a nyíl a mosdó felé, a legfelső emeleten vannak. 

Dizengoff után ahol persze semmit nem vettünk ( nem plázázni fogok a nyaraláson ha otthon sem teszem ), mivel kedd van ezért irány a Nahalat Binyamin ahol kedd és péntek délutánonként kézműves vásárt tartanak. Gyönyörű dolgokat lehet találni. Az áruk nem éppen olcsó, de nagyon szép dolgokat lehet kifogni. És nem valószínű, h az a fülbevaló szembejön velünk otthon, de a festménytől kezdve tényleg minden van a szobrokig. Illetve az utca 2 oldalán is vannak boltok, de főleg méteráru. 

Útközben belebotlottunk egy kutyaparkba.Annyira aranyosak voltak. Mondjuk én eleve olyan vagyok mint egy gyerek ha kutya van a közelemben. 4 éves kislány hangon visítok fel, h kutyuuuuuuus!!! :)

Magyarországon ilyen helyet miért nem lehet csinálni??? 

Na de kézműves vásár, mindenképpen meg kell nézni!

Miután végigmentünk a vásáron lekanyarodtunk a Carmel piacra, kicsit nézelődtünk, beszereztünk némi édességet csoki formájában ( 3 tábla csoki 16 NIS = 1 fehércsokis kekszdarabokkal, 1 mogyorós, 1 robbanócukorkás ).

A parton visszamentünk kb a szállásig aztán a Ben Yehuda utcán végig egészen a Jabotinski-ig. Megfigyeléseim szerint ebben az utcában található a legtöbb fodrászat. A minta valami ilyesmi: kajálda - ruha - trafik - fodrászat - manikűr/pedikűr . . . és kezdődik előről. Jah és jópár menyasszonyi ruhabolt. Imádom az esküvőket, persze a ruha miatt úgyhogy ez nekem elég jó volt. :))) 

A Jabotinski utcánál megálltunk és visszafordultunk, bementünk egy nagyobb áruházba néhány dologért ( pita, humusz, felvágott, tuna, sali, tej, műzli ), hogy azért legyen nálunk is kaja reggelire / vacsira. 

A lábam már igen nehezen bírta, de hazagyalogoltunk. Útközben felfedeztünk egy netkávézót és milyen jól tettük. ( A szállodában egyébként tökéletesen működik a wifi, ezer hála érte. ) 

Lepakoltunk, és foglaltunk túrát. Pénteken ugyebár shabbat lesz ( mint minden péntek este mikor lemegy a nap egészen szombat este naplementéig ), a közlekedés is nehézkes lesz. Csak sherut-al lehet amik minibuszok, kb 10 személyesek. Kicist drágábbak mint a buszok, nekik is megvan az útvonaluk viszont nem feltétlenül a buszmegállóban rakják le az embert hanem akár egy sarkon is megállnak. Nah szóval, így péntekre raktuk a kis kirándulásunkat: Masada és Holt-tenger. ( A hotelnél vesznek fel és itt is raknak le.) A jegyet viszont ki kell nyomtatnunk. Az emailben ugyan azt írták, h elég ha a lead traveller felmutat egy fényképes igazolványt, de az emlékeztető mailben már rákérdeztek, h ugye nem felejtettük el kinyomtatni.

Felfrissültünk és elindultunk esti sétára és vmi vacsihelyet nézni. Jah amúgy a Valentín-nap eléggé hidegen hagyott bennünket. Én itt is spórolni akartam, h minek étterem menjünk be a mekibe és vigyük le a parta a kaját. Romantikus vagyok meg minden, de ettől a naptól a hideg kiráz, illetve attól ahogy elvárják, h viselkedjek. 

Egészen Tel-Aviv Marine-ig elsétáltunk az egyik kis utcán ahol semmi látnivaló nem volt, csak szállodák bejáratai, visszafele már a parton jöttünk. 

Visszasétáltunk "hazáig", túl is mentünk, de ott már csak bárokat találtunk. Így a vacsi a szálloda melletti kis étteremben volt. Piroskockás terítős asztalok és 2 választási lehetőség: tészta vagy pizza. Egyik pizzán sem volt hús feltét. Ááááááááá . . . na akkor legyen a legegyszerűbb paradicsomszósz + sajt. A tésztánka semmi köze nem volt a pizzához, inkább volt nagyon vékony pita, de a sajtot nem spórolták le és ez nagy plusszpont. A pincér is kedves volt. A végén még cukorkát is kaptunk. 113 NIS volt a végösszeg 1 pizzáért 1 paradicsomos tésztáért és két narancsléért. A pizzát egyébként nem tudtam mindet megenni, 2 szelet megmaradt, készségesen becsomagolták, mi pedig átvittük a szemközti épület aljában alvó hajléktalannak. 

Fagyiztunk még ( brownies, csokoládé, citrom / brownies, eper, málna ) többet fizettünk mintha vettünk volna a boltban egy literes fagyit ( kettőnknek 48 NIS, bolti literes pedig 30 NIS-től ), de mindegy, egyszerélünk és most nyaralunk. Az eladó természetesen nem beszélt angolul csak héberül, pedig kb 18 éves lehetett. 

Fagyi után fel a szobába, elkezdtük nézni a Moneyball című Brad Pitt filmet ( én már láttam angolul, de ez most a magyar verzió volt ), amin én szépen el is aludtam. Később párom is.

Ennyit a második napról!