A napot egy kis parti sétával indítottuk. Annyira szép és nyugis minden. Futó és kutyát sétáltató emberek, biciklisek.
A hotel az Allenby street-en van, közvetlenül a part mellett. Innen indultunk végig felfelé a Frischman utcáig amin felfele a Dizengoff-ra értünk. Ott találató a tűz és víz szökőkút ami eredetileg így néz ki
( fotó innen: link )
most viszont kicsit kipofozzák ezért így néz ki
na mindegy, azért lecsüccsentünk és megreggeliztünk. A péksütik még minidg nagyon finomak, de már jóval kevesebb pékséget látok mint anno és a kedvenc mini csokis croissant-omból sem folyik már a csoki. Válság van kéremszépem! :(
Innen továbbmentünk a Dizengoff Center-hez ( lássunk egy bevközpontot is, nané kell a hülye magyar túristának ), engem mondjuk szép emlékek kötnek ide is mikor anyával a mosdót hajkurásztuk, amit persze most sem találtunk meg egykönnyen. Egy kis segítség az idelátogatóknak: tökmindegy merre mutat a nyíl a mosdó felé, a legfelső emeleten vannak.
Dizengoff után ahol persze semmit nem vettünk ( nem plázázni fogok a nyaraláson ha otthon sem teszem ), mivel kedd van ezért irány a Nahalat Binyamin ahol kedd és péntek délutánonként kézműves vásárt tartanak. Gyönyörű dolgokat lehet találni. Az áruk nem éppen olcsó, de nagyon szép dolgokat lehet kifogni. És nem valószínű, h az a fülbevaló szembejön velünk otthon, de a festménytől kezdve tényleg minden van a szobrokig. Illetve az utca 2 oldalán is vannak boltok, de főleg méteráru.
Útközben belebotlottunk egy kutyaparkba.Annyira aranyosak voltak. Mondjuk én eleve olyan vagyok mint egy gyerek ha kutya van a közelemben. 4 éves kislány hangon visítok fel, h kutyuuuuuuus!!! :)
Magyarországon ilyen helyet miért nem lehet csinálni???
Na de kézműves vásár, mindenképpen meg kell nézni!
Miután végigmentünk a vásáron lekanyarodtunk a Carmel piacra, kicsit nézelődtünk, beszereztünk némi édességet csoki formájában ( 3 tábla csoki 16 NIS = 1 fehércsokis kekszdarabokkal, 1 mogyorós, 1 robbanócukorkás ).
A parton visszamentünk kb a szállásig aztán a Ben Yehuda utcán végig egészen a Jabotinski-ig. Megfigyeléseim szerint ebben az utcában található a legtöbb fodrászat. A minta valami ilyesmi: kajálda - ruha - trafik - fodrászat - manikűr/pedikűr . . . és kezdődik előről. Jah és jópár menyasszonyi ruhabolt. Imádom az esküvőket, persze a ruha miatt úgyhogy ez nekem elég jó volt. :)))
A Jabotinski utcánál megálltunk és visszafordultunk, bementünk egy nagyobb áruházba néhány dologért ( pita, humusz, felvágott, tuna, sali, tej, műzli ), hogy azért legyen nálunk is kaja reggelire / vacsira.
A lábam már igen nehezen bírta, de hazagyalogoltunk. Útközben felfedeztünk egy netkávézót és milyen jól tettük. ( A szállodában egyébként tökéletesen működik a wifi, ezer hála érte. )
Lepakoltunk, és foglaltunk túrát. Pénteken ugyebár shabbat lesz ( mint minden péntek este mikor lemegy a nap egészen szombat este naplementéig ), a közlekedés is nehézkes lesz. Csak sherut-al lehet amik minibuszok, kb 10 személyesek. Kicist drágábbak mint a buszok, nekik is megvan az útvonaluk viszont nem feltétlenül a buszmegállóban rakják le az embert hanem akár egy sarkon is megállnak. Nah szóval, így péntekre raktuk a kis kirándulásunkat: Masada és Holt-tenger. ( A hotelnél vesznek fel és itt is raknak le.) A jegyet viszont ki kell nyomtatnunk. Az emailben ugyan azt írták, h elég ha a lead traveller felmutat egy fényképes igazolványt, de az emlékeztető mailben már rákérdeztek, h ugye nem felejtettük el kinyomtatni.
Felfrissültünk és elindultunk esti sétára és vmi vacsihelyet nézni. Jah amúgy a Valentín-nap eléggé hidegen hagyott bennünket. Én itt is spórolni akartam, h minek étterem menjünk be a mekibe és vigyük le a parta a kaját. Romantikus vagyok meg minden, de ettől a naptól a hideg kiráz, illetve attól ahogy elvárják, h viselkedjek.
Egészen Tel-Aviv Marine-ig elsétáltunk az egyik kis utcán ahol semmi látnivaló nem volt, csak szállodák bejáratai, visszafele már a parton jöttünk.
Visszasétáltunk "hazáig", túl is mentünk, de ott már csak bárokat találtunk. Így a vacsi a szálloda melletti kis étteremben volt. Piroskockás terítős asztalok és 2 választási lehetőség: tészta vagy pizza. Egyik pizzán sem volt hús feltét. Ááááááááá . . . na akkor legyen a legegyszerűbb paradicsomszósz + sajt. A tésztánka semmi köze nem volt a pizzához, inkább volt nagyon vékony pita, de a sajtot nem spórolták le és ez nagy plusszpont. A pincér is kedves volt. A végén még cukorkát is kaptunk. 113 NIS volt a végösszeg 1 pizzáért 1 paradicsomos tésztáért és két narancsléért. A pizzát egyébként nem tudtam mindet megenni, 2 szelet megmaradt, készségesen becsomagolták, mi pedig átvittük a szemközti épület aljában alvó hajléktalannak.
Fagyiztunk még ( brownies, csokoládé, citrom / brownies, eper, málna ) többet fizettünk mintha vettünk volna a boltban egy literes fagyit ( kettőnknek 48 NIS, bolti literes pedig 30 NIS-től ), de mindegy, egyszerélünk és most nyaralunk. Az eladó természetesen nem beszélt angolul csak héberül, pedig kb 18 éves lehetett.
Fagyi után fel a szobába, elkezdtük nézni a Moneyball című Brad Pitt filmet ( én már láttam angolul, de ez most a magyar verzió volt ), amin én szépen el is aludtam. Később párom is.
Ennyit a második napról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése