Kutyusbolt

A Timeout London oldalon volt múltkor egy összellítás kutyás dolgokról ( a mocskok a konkurens üzletet felrakták a listára minket pedig nem ), és az egyik egy bolt volt ami a honlap alapján nagyon megtetszett, szóval nem is volt kérdés mit csinálok a szabadnapomon. Az időjárás úgyis sz*r volt, kirándulni nem tudtam és különben is látnom kellett milyen termékeket árulnak mások.

Barkers of Muswell Hill

Egyszerűen gyönyörű!!! Rengeteg különböző dolog van, mindenhez van hozzáillő nyakörv, póráz, ágy, pokróc, tál, kiegészítő. Iszonyat nagy a választék és az árak is megfizethetők. Azt hiszem a következő kutyusnál visszamegyek pár dologért. Ráadásul az egyik kedvenc márkám is megtalálható náluk ( Fuzzyard ) ami nagy szó, mert ausztrál és csak online lehet rendelni, saját boltjuk nincs UK-ben.

Magyar bolt

Tegnap megejtettem az évi két vásárlásból az egyiket. :)


Az ott dolgozó hölgy nagyon beszédes volt és rengeteg kérdést tett fel.

Egyébként a "sajnáljam vagy nevessek" kategóriába tartozott.

Kérdeztem régóta ven-e itt, nem még új, csak másfél éve él Londonban. ( he??? )

Arra spórolnak, h majd vmi meleg helyre költözzenek.

A párja 11 éve van kint, építkezésen ő a főnök jobb keze, mérnök és havi £8000-£9000 keres. ( ahapersze )

Mellesleg lengyelekkel és albánokkal laknak együtt és egy szobát bérelnek.

Tanulni nem hajlandó, angolul alig beszél, de havi £1500 alatt nem hajlandó dolgozni.

Most ott a magyar boltban boltvezető, de nem tudta, hogy működik a kártyaolvasó.

Mikor megtudta, h mi a párommal ketten saját albérletben, nem másokkal és magánúton bérlünk: tudtatok annyira angolul, hogy elolvassátok a szerződést? . . . igen.

B+ és társait kötőszóként használta.

Amúgy aranyos volt, de a tipikus, kis naív butuska. Nem tudom mi lesz vele, de mindenesetre sok sikert!

Azt hiszem karácsonyig most nem megyek. :)

Interjú - National Geographic bolt

Az interjú maga jó volt, szimpatikus volt a ( lengyel ) menedzser srác, a másik menedzser szülei pedig maygarországra költöztek a nyugdíjas évekre valahova Siófok mellé egy kis balatoni faluba. :) Kicsi a világ. Pláne UK és Magyarország között.

Szóval reggel időben elindultam, délre kellett mennem, úgyhogy volt időm bőven adudni és legalább kevesebbet stresszeltem. Persze most nem volt dugú Knightsbridge-nél és Sloane street-en is hasított a busz ezerrel, így 30 perccel korábban megérkeztem, de nem baj, Starbucks örült nekem.

Az interjú a szokásos kérdezz-felelekkel indult, mondjuk volt 1-2 fura is ( a legjobb barátod hogy jellemezne és miért hívna az éjszaka közepén . . . na miért, valszeg mert baj van, vagy mert lelkileg van baj és vkivel beszélnie kell . . . minden egyéb esetben tudja, h alvásom megszakítása tilos :D )

Beszélgetés után 1,5 órát a botlban töltöttem és dolgoztam. Nem volt nagy mozgás szerda 1 óra lévén, de azért megcsillogtathattam retail és customer service tudásom :D

Mikor letelt az idő behívott az irodába és ha nem fecsegem el, h jövő héten szabin vagyok illetve októberben is lenne 4 nap akkor sztem felajánlotta volna az állást. De ezt nem tehetem meg velük, h hello, most vettetek fel, de én szabira megyek úgy, h előtte nem szóltam. Sztem nem fair, és inkább most ne vegyenek fel, mintsem szabi után ne kelljen visszamennem, hiszen 3 hónap próbaidő, bármikor elküldhetnek indoklás nélkül is, így viszont legalább van még időm keresgélni.

Egyelőre ennyi.

Szombaton Primark interjú. ( blah . . . nagyon nem aakrom, de majd meglátjuk )

Vasárnap

Ma Hampstead Heath-be mentünk volna. Szép nagy park, szép kilátással a városra. És valószínűleg sok-sok kutyával. :) De 1-re kellett mennem az indiai boltba a próbaműszakra.
Odamentem, 20 percet késtem hála a busznak ami úgy döntött útvonalat vált és elkanyarodik, pedig még 2 megálló lett volna. Szval rohanás és 20 perc késéssel érkezés. Mondjuk anynira nem aggódtam, mert tegnap a nő eleve úgy indított, h ha kések egy kicsit nem baj.
Tehát megérkeztem, nézem a menedzser sehol. Szólok a pénztárosnak, h hello én voltam itt tegnap, jöttem próbaműszakra. Jah, hát izé, a menedzser nincs itt, menjek át az üzletükbe, itt va nem messze. Szerencsére tudtam melyik az, átmegyek, megkeresem a nőt, erre közli, h sorry, de délelőtt is volt egy próbaműszakosuk és felvették a lányt.

Mivan???

Mert mindez még oké is lenne ha mondjuk kapok egy sms-t vagy telefonhívást, h mi van és nem bumszlizok 1 órát. Mindegy, visszamentem a kajásokhoz és egy szelet sonkás-gombás pizzával vígasztaltam magam.

Basszus ilyenek is csak velem történhetnek az tuti. Hazafele a C2-es busszal Victoria felé vettem az irányt, de Oxford Circus-nél leszálltam, hiszen minek menjek el Victoria-ig ha hamarabb is átszállhatok egy buszra ami rögtön hazavisz.
És milyen jól is tettem, h leszálltam. Az egyik üzlet kirakatában láttam, h felvétel van stockroom-ba. Hurrá, no customer, csak rendszerezés és pakolás egész nap. Egy táskaboltról van szó, szval pláne jó lenne. A menedzser járt is Budapesten kb 6 éve, de azért jól eldumáltunk. Ugyan mondta, h férfi munkaerőt keresnek, de azért lehet, h behív egy próbaműszakra.

Utána hazajöttem és nemsokára vacsikészítés. Sheperd's Pie. Nyami :)

Ui.: az indiai bolt egyébként jónak tűnik, vásárlóként nem fogom őket hanyagolni, mert így kezelték a helyzetet. Anya úgyis szereti az indiai cuccokat, megvan honnan lesznek beszerezve az ajándékai. :)

Tel Aviv - Day 4

( Február 16 - Csütörtök )

Na jó, inkább módosítani kéne a címet, de a redszer kedvéért meghagyom. Szóval csütörtöki programunk Jeruzsálem felfedezése volt.

Úgy döntöttünk, hogy nem szervezett túrával megyünk hanem egyénileg. Az biztos, h kalandosabb és viccesebb. :)

Na szóval reggel korán keltünk, mert időben oda akartunk érni. Kitaxiztunk a Tel Aviv-i állomásra ( Savidor, a taxi 45 NIS volt ), onnan vonattal Jeruzsálem ( Malha állomás ). A taxis nagyon kedves volt, felajánlotta, h 350 NIS.ért elvisz minket egészen Jeruzsálemig. Hát nem édes? :) Mikor mondtuk, h nekem ez már a 3. izraeli nyarlásom akkor már csak tanácsot adott merre menjünk, nem forszírozta a dolgot. Gondolom kapcsolt, h nem jóval kezdett.
A vonatjegy 16 NIS volt. Aztán kiderült, h rosszat adott az automata, merthogy abból vettük meg a jegyet, nem álltunk sorba, nem mintha nagy lett volna. Mindegy, a kalauz rendes volt és adott pótjegyet, így 23 NIS-re jöttünk ki / fő és csak odaútra.

Nagyon szép helyen megy  vonat, kis völgyek, erdősebb részek, patak minden ami kell.
Megérkeztünk, leszálltunk . . . semmi közepe a város mellett, 2 busz állt bent összesen. Az egyik a 18-as, nah azzal már máskor is szerencsénk volt másik országban próbáljuk meg. Old city? Yes! :) Ismét szerencse. Az egyik helyi lakos azért segített picit. És a sofőr is szólt, h hol szálljunk le. Kb 20 perc buszozés után lerakott mnket egy kis utcában. Körbenéztünk, mivel mondták, h egyenesen lefelé és belebotlunk így is tettünk. Szűkebb kis utcákon mentünk lefelé és hoppá, egyszercsak a Danaszkuszi kapunál találtuk magunkat.

Gondolom mondanom sem kell, de a MarcoPolo-s útikönyv nem volt a segítségünkre. Knkrétan utcanevek sem stimmeltek rajta, pedig 2010-es kiadás és kétlem, h pont Jeruzsálemben nagyon váltogatnk az utcaneveket. Vagy lehet ott is van egy Orbán Viktor és átneveznek mindent? :) Na de inkább hagyjuk a politikát, annak nem ebben a bejegyzésben a helye.

Szóval megtaláltuk amit meg kellett és elindultunk felfedező útra. Jah amúgy hideg volt, néhol fújt a szél, szóval februárban ajánlom a réteges meleg öltözködést. Vagy szimplán én voltam a hülye, h ingben és kapucnis pulcsiban indultam csak el. No meg persze a szép új cipőmben ami megúszta koszosodás nélkül. :)

Itt már párom pulcsija is rajtam volt. Nem bírta nézni a vacogásomat. :)

Útnak eredtünk megkeresni a Síratófalat. Némi kacskaringózás és anyázás után ami útikönyvet illeti megtaláltuk, de csak józan paraszti ész kellett hozzá. Előtte természetesen biztonsági ellenőrzés. Detektoros kapun át, táska átvilágít, oké, mehetünk.

Itt is felújítások folynak, a női rész kisebb lett, de így is van elég hely. Pár perc várakozás után tényleg odaférünk a falhoz. Lehet imádkozni, kicsit elgondolkodni és természetesen a kívánságcetliket berakni.

Következő "küldetés" a mosdó megtalálása volt. Itt szerencsére nem kellett sokat keresgélni, közvetlenül a fal mellett az információtól kb 10 méterre. Nem mondanám, h túlságosan tiszta, de a célnak megfelel arra a 2 percre amit ott töltünk.

Irány a bazár! :)

A híres jeruzsálemi bazár. Anno nekem nagyon nagy élmény volt. A sok árus, akik szinte ugyanazt kínálják, de megvan a hangulata. Namármost ez is változott. Már nincs meg az a varázsa ami volt. Kicsit megfáradt hangulata volt az egésznek és az az érzésem volt mintha a józsefvárosi piacot idehozták volna csak ferdeszemű úriemberek helyett itt pocakos korosodó arab férfiak lennének akik az olcsó minőségű "Made in China"pulcsikat árulják. Merthogy a sok - sok hamsa, kerámia, ékszerárus, fűszeres no és persze az isteni péksüteményesek lecserélődtek, de legalábbis majdnem minden második már chinatown-ból szerzi be portékáit.
Azért persze a régi jóvágású fűszeres is megtalálható.

Ami az árakat illeti kb ugynazok mint Tel Aviv-ban. Egy kis ( kb 7 cm-es ) hamsa 20 NIS. A falafel is 25 - 30 NIS, buszjegy szintén 6,60 NIS, fél literes üdítő 8 - 10 NIS.
A bazárt egyébként kersztül - kasu bejártuk, merthát nem nagoyn találtunk ki. :) De nem baj ez is a nap szépségei közé tarozott. A Jaffa kapunál keveredtünk ki végül, utána pedig a Zion-hegyre mentünk.

Jah a Sziklamecsetet nem láthattuk, ugyanis oda már csak muzulmánok mehetnek. Nem baj, később ezt is megoldottuk. :)

Szóval Zion-hegy. Kedves helyi úriember útbaigazított bennünket. Csak egyenesen - egyenesen - egyenesen! Ez kb 20 méterig volt érvényes ott ugyanis rögtön balra kellett fordulni, de a többi stimmelt. :) Megnéztünk még pár érdekességet, nézelődtünk az örmény negyedben, ránk köszönt egy kedves zsidó család, fotózgattunk, majd ismét a Síratófalhoz értünk, viszont már kívül és csak rálátással, de így az aranykupolára ia ráláttunk. :) Hehe, mondtam, h megoldottuk. :)

Itt ismát elkezdett esni, ahogy a nap folyamán többször is, de most annyira mintha dézsából öntötték volna. És nem ám szimpla eső, jégesővel keverve. :) Annyira jó volt. Szegény kedvesem egyszál ingben, úgyhogy gyors taxifogás és mentünk vissza a vasútállomásra. Ugynais közvetlen buszte nem találtunk, Persze mi is elnézhettük ami nem kizárt, deagyonázva jó választásnak tűnt a taxi. 80 NIS volt. Hmm . . . fájó pont, de megérte, mert tényleg sokat mentünk. Persze ő is felajánlotta, h elvisz minket Tel Aviv-ig. Anynir aranyosak ezek a taxisok. :) Mondtuk, h kösz, de nem már megvan a jegyünk. ( Egy kis füllentés belefér, így legalább nem kell tovább magyarázkodni. )

A vasútállomásra érkezve ismét biztonsági elelnőrzés, majd a biztonsági srác kérdezi hova megyünk. Tel Aviv. Akkor siessünk, mert a vonat már bent áll és 1 perc múlva indul. Oké, futunk, mozgólépcső, felső biztonsági bácsi is int, h az a vágány, menjünk. Felszálltunk, győzelem, indulunk. Jött a kalauz, jegyet megvettük, pihi 1:41 percig. Az egyetlen "rossz" az volt, h az ablakon rossz volt a szigetelés, kicsit fújt be a szél ami az ázott testünknek nem volt túl kellemes.

Megérkeztünk Tel Aviv-ba, innen is inkább taxi a hotelig, nem volt kedvünk kacskaringózni a busszal vízesen. Forró fürdő és kicist ledőltünk. A jégeső és szél ajándékaként megérkezett a fejfájás. Először azt hittem lázas vagyok, de csak a kezem volt hideg a fejem pedig meleg. Némi elszenderedés után rájöttem, h holnap mi megyünk Masada-ra és a Holt-tengerhez, ráadásul péntek este sabbat lesz, ergo zárva lesz minden. Nah irány boltot keresni a szendvicsekhez. Nem keveset gyalogoltunk az Allenby-n mire találtunk egyet, majd visszafele jövet egyszercsak megállok  és ránézek páromra . . . majd a túloldalra. Megint rá . . . megint a túloldalra. És akkor leesett. Csak mosolyogtunk egymásra, h nem ennyire bénák nem lehetünk. De igen, ugyanis az utca végén ahol a szállodánk van, ott van egy AM:PM bolt. Ohköszi. Kicsit beugratós a dolog ugyanis belátni nem lehet a boltba, le van fóliázva sima fehérrel az üveg, de a felirat azért elég nagy. De hát mi beszélgettünk és a franc sem néz "olyan messzire". :) Mindegy, bevásároltunk pitát, felvágottat, nasit. Aztán go back és pihi. Másnap ugyanis 6:30-kor ébresztő, mert 7:15-re jön a kisbusz és megyünk csobbanni a Holt-tenger sós vízébe.