Meguntam ugyebár a várakozást és ismét írtam neki. Kicist ugyan noszogatni kellett, de most imsét kommunikálunk. Mármint néha.
Ami rossul esett, hogy kb úgy tett mintha ez meg sem történt volna, nem kért bocsánatot. Kaptam egy cuki rózsaszín unikornis hajcsattot, nem tudom, h ez vmiféle békejobb akart-e lenni ( nyílván ), de az én világomban felnőtt emberek nem így kommunikálnak. Mindegy, értékelem a gesztust, de egy bocsánatnak jobban örültem volna.
Most ismét várok és meglátjuk összefoltozhatjuk-e ami elszakadt, eyelőre fura érzés, nem olyan mint előtte és még mindig fáj egy kicsit. Remélem nem ez lesz az utolsó fejezet az életünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése