2018. március 3., szombat

Finnország & eljegyzés

Úgy lezdődött, hogy még anno kikértünk 9 napot. Áprilisig ki kell venni, különben elveszítjük, és inkább itthon vagyok és nem csinálok semmit, de nem megyek be dolgozni.
Mivel a szülinapomra egy csodás "csillámmalacot" ( aka iMac ) kaptam, így nem is gondoltam, h megyünk valahova a szabadságunk alatt.
Egyik reggel a parkséta alatt Franyk látott egy plakátot amin egy csokilabinak szerveztek szponzorált sétát, ugyanis beteg és dupla protézis kéne neki. Én a nagy reggeli készülődésben nem is realizáltam, h aznap van mikor a szabink kezdődik. Mikor ez leesett, nagy boldogan mondtam páromnak, h dejó, aznaptól szabadok vagyunk, tudunk menni. Majd nagy mosolyogva közölte, h csak kedden akart szólni mikor mindeketten szabadnaposak vagyunk és elvisz vásárolni, hogy igazából ő tervezett vmit, és utazunk. Meglepetés, hogy hova, csak anynit árul el, hogy 4 napra megyünk és nagyon hideg lesz.

Megvoltak a tippjeim ( Neuschwanstein, Skócia, Francia alpok, Norvégia ), de végül egyik sem jött be.
Az indulás napján a taxiban kaptam egy borítékot amiben koordinátákat találtam, és mivel Google a barátom kisegített, így megtudtam, h az úticél Finnország. Nem kis meglepetés volt.
Gatwick-ről indult a gép és 3.5 órával később már landoltunk is Ivalo-ban, ahonnan a reptéri busz vitt minket a szállásig.Gyorsan bejelentkeztünk és elfoglaltuk a szobánkat ahol csodás kilátásunk volt a hófödte tájra. Kipakoltunk, pihentünk, sétáltunk egy kicist a környéken ( rájöttünk, h éjszaka nem tudunk fényképezni ) és mentünk vacsorázni.





Gondolom mondanom sem kell, h egyikőnket sem kellett ringatni, elég fáradtak voltunk. Másnap egész időben keltünk és mentünk reggelizni. Büféreggeli volt ( tojás , felvágottak, krumpli, sajtok, péksütemény, tej, kávé, narancslé . . . minden ami kell ), majd némi ejtőzés után úgy döntöttünk kirándulunk az egyik túraútvonalon.



Valami lightosat kerestünk ( mégse a 6 km-el indítsunk ). A közeli dombra mentünk fel. Hihetetlen szép volt a táj. Mintha egy mesebeli téli erdőbe csöppentünk volna. Nem győztem fényképezni, szinte az összes fát meg akartam örökíteni.












Mikor felértünk ( majdnem ) a tetejére kicsit fényképezkedtünk és itt jött a még nagyobb meglepetés.


Először el sem hittem, az első kérdésem az volt: Are you kidding me? Majd a nyakába borultam, elsírtam magam és természetesen igent mondtam. :)))
Tökéletes volt. De tényleg. Annyira büszke vagyok rá, h ilyen ügyesen megszervezte. Álmomban sem gondoltam volna, h ilyen szép lánykérésem lesz. Még most sem hiszem el. Azt pedig csak mellékesen jegyzem meg, h a gyűrű is tökéletes (. . . méret, forma, minden )
Miután leértünk a hegyről gyorsan elújságoltuk a családnak és barátoknak, merthogy senki sem tudott róla, kivéve Bo-t, ő látta a gyűrűt és jóváhagyta. :D
Este a szokásos program volt, vacsora, majd pihi és sakk. Másodjára döntetlen lett. Haladás, mert első este kikaptam. :)





Másnap reggeli után felcsatoltuk a léceket és elindultunk egy kis cross country síelésre. Nem mondanám, h született tehetség vagyok, kb az első 2 méter után elestem, majd utána a 2 km-es útvonalon még 3x :D Elég sokat szentségeltem közben, de azért élveztem. Másnap elég szép izomláz volt a hátamban. Ne kédezzétek, h miért ott.




Másnap reggeli után Saariselka felé vettük az irányt ahonnan autóval vittek minket egy rénszarvas farmra ahol szánokba huppantunk amiket rénszarvasok húztak. Még rénszarvas vezetői engedélyt is kaptunk, ami 5 évig érvényes. :D Ez is egy felejthetetlen élmény volt. :))) Annyira kis bamba cukorborsók voltak. Haza kellett volna hozni egyet, de lehet a lakás kicsi lett volna neki.

















Délután még sétáltunk egy kicsit a városban, megnéztük a helyi boltot, beszerztünk pár ajándékot, forrócsokiztunk és indultunk vissza a szállásra. Este pedig az étterem a la carte részében vacsiztunk. Nem voltunk elég erősek és nem próbáltuk ki a rénszarvas husit. Egy ilyen nap után? Annyira cukik voltak, nem tudnám megenni egyiket sem.






Vacsi után bepakoltam a bőröndökbe és aludni mentünk, mert másnap reggel 6:40-kor indult a busz a reptérre. Illetve 7-kor, mert elnéztük a gép indulását, így 35 percet vártunk a buszra a -20 fokban. Merthogy a recepció csak 8-kor nyit reggel. Sikeresen meg is fáztam és 3 napig lázasan feküdtem itthon. De megérte. Életem egyik legszebb és legemlékezetesebb utazása volt.


























Mindenhol találok kutyát :)


1 megjegyzés:

  1. Nagyon vartam mar mikor irsz blogot. :)
    Szivbol gratulalok Nektek, kivanom legyetek meg nagyon nagyon sokszor ennyit egyutt. :) <3

    Egy megjegyzes: nekem eleg reggel nem innom kavet a fonokommel, egybol jon a kerdes: terhes vagy hogy nem kivanod a kavet? :D Veletlenul sem jutna eszebe hogy reggel itthon mar iszok egyet indulas elott. :D

    VálaszTörlés