Update

 Ez a hét nem úgy megy ahogy terveztem. Ott kezdődött, h múlt héten lett egy kisebb izom / ínszalag nyúlás / szakadás a bal vádlimban. Szerencsére már másnapra jobban lett, de attól még fáj és a napi 5 km séta plusz 8 óra talpalás balszeg nem gyorsítja a gyógyulását. habár vagyok annyira jól, h holnap elmenjek egy kisebb túrára. Igazából csak figyelnem kell, hogyan lépek és mekkorát. ( Gyönyörű sárga & kék & lila foltjaim vannak )

Szóval ez is, meg az is, h 12 napot dolgoztam egyben vhogy leengedte a pozitív lufimat. Semmi extra, csak fáradtság és vhogy nem volt meg a motiváció. Gymbe lementem, de nem volt 100%. Ehhez még jön a húsvét is és mindenhol a fránya csokinyuszik . . . nem egyszerű ez a hét. 

Ma feljött ez a cikk ami aztán régi "szép" emlékeket hozott elő. Hogy milyen volt kövér gyerekként felnőni. Szerencsére nekem nem volt annyira durva mint az írónak, de ilyenkor döbben rá az ember, h mi miatt is olyan a viszonya az étellel amilyen. 

Én pl mindig is nagyobb voltam a kortársaimnál, de nem mondtam volna, h kövér vagyok. Anyukám addig volt vékony míg úszott. Aztán abbahagyta és persze felkúsztak azok a bizonyos kilók, örök szélmalomharcot vívott a súlyfelesleggel. Egyik diéta a másik után. Mikor egy szakítás után volt vagy épp agyondolgozta magát és csak cigarettán élt akkor  lefogyott, aztán amint kicsit jobban érezte magát megint minden visszajött. Én a nyarakat általában a nagyszüleim telkén töltöttem Tatabányán akik persze kellően kényeztettek, azalatt a pár hónap alatt még jobban mint általában. És vhogy "jó magyar szokásként" jött a jaj egyél még egy falatot, desszert, torta, fagyi. Azt is vhol belénk nevelték ugye, h amit a tányérra szedtek azt meg kell enni, na nem mintha bármi problémám lett volna vele. Anyukám minden egyes látogatásakor megkaptam, h híztam. Ahogy a cikkben , az én életemben is ez volt a legfontosabb szempont, legalábbis édesanyám számára. 

Teltek - múltak az évek, gimnázium . . . anya külföldön dolgozott míg én mamákkal laktam és mikor mentem meglátogatni az első dolog amit megjegyzett, h jó is , h jöttem, itt majd legalább leadok pár kilót, mert ahogy látja mamák tömnek. 

Főiskola . . . mentem haza hétvégére, ajtónyitás után az első mondat ami elhagyta a száját még a szia előtt, h : nah látom már megint híztál. 

Szerintem alapvetően 3 féle ember típus van. Ha vkinek azt mondják kicsit leadhatna ( mert persze mindenki csakis kizárólag az egészséged miatt aggódik ) akkor az első kicsit visszavesz, esetleg többet edz, odafigyel, a második aki gyakorlatilag éhezteti magát és a harmadik aki az evésbe menekül, mert arra a pár pillanatra boldog. Na tippeljetek melyik vagyok. 

Én értem, h anno a 90-es években nagyon sok mindent nem tudtunk még az étkezésről, de hogy pl egyszer sem mondta azt édesanyám, h gyere tornázzunk. Menjünk el sétálni esténként. Ha a séta megy akkor most csak kocogjunk el a következő háztömbig. A sort egyáltalán nem volt az életem része. És ez még inkább furcsa vkitől aki évekig versenyszerűen úszott. Nem volt előttem egy egészséges példakép, hiszen ő is küzdött a kilókkal, de a megoldást mindig vmi éppen aktuális diétában ( 90 napos, káposztaleves, lébőjtkúra, csodatea ... ) látta. Az, h ÉLETMÓDVÁLTÁS soha fel sem merült. Az én hibám volt, h kövér vagyok és ha csak kevesebbet ennék akkor minden megoldódna, és különbenis nem szégyellem magam a vékony barátaim mellett és senkinek sem fogok kelleni, mert egy fiú sem fog szeretni. 

Édesanyámmal olyan a kapcsolatom amilyen, sosem volt az az igazi anya-lánya ( mindig is anyai nagymamám volt a menedékem ), de mára legalább jónak mondanám. Megbocsátottam neki dolgokat, de nem felejtek. Ez ilyen bak dolog. 

Szóval itt van ez az amúgy sem túl jó hét, aztán szembejön ez a cikk, kellett vmi motiváció. Gondoltam felpróbálok néhány ruhát ami el van süllyesztve a ládában ( főleg nyári ruhák, mert itt még hetente változik a 4 évszak ) Kíváncsi voltam hol tartok. Tavalyi rövidnadrág, 4 - 5 évvel ezelőtti szoknya ami már akkor is szűk volt, egy tavalyi ruha amit be sem tudtam kötni. 

Érzem én a hétköznapi ruháimon is, h kényelmesebbek és pl a munkahelyi nadrágjaim leesnek rólam, de a többi csak gym leggings, elasztikus szóval annyira nem feltűnő a változás. 

Konkrétan az egyik ruhánál elsírtam magam, mert nem hittem el, h beleférek. Az egyik kedvenc ruhám már egy picit nagy is, a rövidnadrágokat öv nélkül már nem tudnám hordani. Az egyik ruha amit barátnőm esküvőjére tettem félre már most jó, vagy inkább azt mondanám már beleférek, de azért még nem kényelmes. 18-as méret. De csináltam róla képet, hogy lássam 5.5 hónap múlva, h áll majd. Úgy érzem nagyon kellett ez az esti ruhapróba, megadta a kellő motivációt. :) Holnap reggel szokásos gym aztán megyünk kirándulni. Definitely meglesz a 10,000 lépésem ( egyébként új rekord: 27 napig folyamatosan 10,000 fölött volt. Ma pihentem és kertészkedtem, ennyi elég volt. Így is érzem a hasizmot és az oldalamat. Jót tett egy kis ásás és kapálás. :D 

Kutyaszitterkedünk egy fél napot

És akkor a ruhapróbák

Ehhez a szoknyához még le kell adni egy keveset, de ez pl a combomon sem jött fel. 

Oké a szürke már hordott egy ideje és kinyúlt, a másik is elasztikus, de beleférek és kényelmes

A nyári ruha ami egy picit már nagy, de szem nem 18-as inkább 20/22

És a ruha ami megríkatott ( szigorúan csak örömkönnyek )

Mellben persze még egy picit szűk

És az októberi esküvőre a ruha, majd meglátjuk akkor hogy áll