Búcsú egy barátságtól

Ez is eljött, pedig nem hittem volna.
16 év barátság után vége.
Már korábban is írtam Bejjáról. Eredetileg anyum barátnője volt, de aztán ahogy anya minden barátsága, ennek is vége lett, a miénknek viszont nem. Ő volt az akivel mindent megosztottam, akivel azt terveztük, h ha majd egyszer férjhez megyek ő lesz a tanúm. Meglepett a szülinapomon Londonban, én hazamentem az ő 40. szülinapjára.
Aztán ez a kapcsolat egyre jobban halványult.
Volt egy idpszak mikor hónapokig nem beszéltünk, aztán írtam neki, h mi történt? PLáne, h a telefonján él szval ha nem válaszol egy üzenetre, de közben posztol akkor az nekem kicist rosszul esik.
Valamikor az eljegyzés után kezdett betelni a pohár, mert konkrétan nem érdeklődött semmi irént, sznte megszűntem neki létezni. októberben ( vagy novemberben ) hazamentünk, találkoztunk, de akkor is elég távolságtartó volt. Utána megfogadtam, h nem keresem, lesz ami lesz.
Jnauárban kaptam tőle egy boldog szülinapot üzenetet FB-on, de ennyi. Ennek több mint 1 éve és úgy döntöttem megírom neki , h nme tudom mit csináltam, de sztem nem ezt érdemlelm, pláne nem enyni év barátság után.

Válaszolt.

Csak egy pár dolog belőle:

- Nyomasztó a sok ajándék és hogy meg kell felelni a kötelező karácsonyi igényeknek
- Nekem nem lehet elmondani ha valami bántja és meg sem próbálom végiggondolni mi az igazi segítség ha valakinek gondja van.
- Azonnal ítélkezek
- a múltkori találkozásunknál 23 perc múlva már az esküvő volt a téma
- nem képes folyamatos Cinka esküvő hype-ban élni
- van olyan barátja aki külföldre költözött és van, h fél évig nem beszélnek, de akkor is barátok, itt nem a távolságról van szó
- nem attól barát valaki ha hevesen bólogat mindenre amit a másik tesz

Ehhez annyi a hozzáfűzni valóm, h igaz, tényleg el tudok szállni a karácsonyi ajándékokkal
Nekem bármit el lehet mondani.
Igen, ítélkezek, bak vagyok, de elég jó emberismerő.
Mivel február és október között 1x sem kérdezte meg mi van az esküvővel és jelenleg igen ez a legnagyobb dolog az életemben, bocsánat, h beszéltem róla.
Fél év nem beszélés után is lehetnek barátok valakivel, de az nem 16 év után úgy, h az illetővel gyakorlatilag évek óta azt tervezitek, h egymás tanúi lesztek az esküvőn. Az azért nem ugyanaz a kategória.
Azonnal ítélkezek, de ne bólogassak mindenre? Akkor most mit akar, a véleményemet vagy sem?

Bocsánatot kértem és sajnálom, h ő ezt így érezte, de a legfontosabb ezzel kapcsolatban szerintem, hogy ezekről EGYSZER SEM beszélt velem.

Mikor Eszternek felbomlott az eljegyzése és jött volna velem menyasszonyi ruhapróbákra, az első amit mondtam az volt, h ha ez neki most sok, semmi baj, megyek egyedül.

Mikor beköltöztünk a házba és egy rakat kiadásunk volt, mondtam mindenkinek, h bocsi srácok, de most nincs keret ajándékokra. Vagy tavaly szintén mikor tudtam, h barátnőm párjának nincs melója, én meg épp az idegösszeroppanás közepén vagyok, lehet egyikőnk sem akar még ajcsik után ruhangálni. Megvacsizunk, ennyi. Félre tudtam tenni a karácsoniy büszkeségem és megbeszélni a barátaimmal. Ő ezt nem tette. Szimplán csak kiírt az életéből. 

Ez van. Szép volt, jó volt . . . egy darabig, aztán mikor toxic lett én kiléptem belúle és elengedtem.

Nagyon sajnálom, mert iszonyatosan fáj és rosszul esik, pláne az a része, h semmiről nem szólt és nem hiszem, h olyan típusú ember lennék akivel nem lehet ezeket megbeszélni. Na mindegy. I wish her the best.

Búcsú Lordtól

Sajnos elérkezett az elkerülhetetlen.
Már nagyon fáradt volt és nagyon nem érezte jól magát.
A napi séták ( 10 méteres bicegések és sokszori összeesések ) mellett itthon is csak az ágyán volt, mert már nem tudot felállni és átlag 6 alkalommal pisilt be.
Folyamatosan cseréltük alatta a training padet és mosdattuk & törölgettük le, de már csak nyűszögött, sehogy sem volt jó neki.
Eredetileg januárban kísértük volt utolsó útjára, de az utóbbi időben olyan rohamosan romlott az állapota, hogy nem lett volna fair vele szemben ha magunkkal tartjuk.
Így egyeztettünk az orvossal, átcseréltem a szabadnapomat és december 30-án átsegítettük a Szivárványhídon.

Sztem ennél nehezebb dolgot még nem kellett tennem. Búcsút venni egy baráttól & családtagtól úgy, h neki nincs beleszólása nagyon nehéz, de nem volt más választásunk. Orvosilag mindent megtettünk amit csak lehetett és láttuk rajta, h ez már neki sem jó.

A karácsonyt szerencsére még velünk töltötte, csak úgy potyogtak a nasik az égből és sült bárány volt vacsorára, utolsó napján pedig steak ebédre. November óta már nem figyeltünk oda a súlyára. Persze nem etettük túl, de ha egy kicsivel több táp kerül a tányérjába vagy repült még 1-2 sajtos kutyakeksz, na bumm.

Délután érkezett Filipe, Lord orvosa egy asszisztenssel. Alá kellett írnom egy papírt, nem is láttam mit mert a könnyektől nem láttam semmit.
Elmondta, h mire számíthatunk ( nagy sóhaj, pisi & kaki, hiszen az izmok elernyednek, kisebb rángatózás a szem és száj körül ). Először beültették neki a branült ( szegénykémnek olyan rossz a vénája, h csak második próbálkozásra tudták ), majd kaptunk még egy kis időt, h mégegyszer elbúcsúzzunk tőle.

Végig zokogtuk az egészet, de az nyugtat minket, h itthon történt az ágyán, nyugalomban, minket látott utoljára, végig mellette voltunk és simiztük. Franky ölébe hajtotta a fejét és elaludt. Nem igazán jó szó rá, de "szépen" ment el. Habár akkor is szörnyen éreztem / érzem magam és nem győztem bocsánatot kérni tőle, h ezt tettük, de nem volt más választásunk.

Nem sokkal később megérkezett Eszter ( Lola gazdi ) és elvitt minket kocsival Essex-be, merthogy az egyetlen krematórium ami nyitva volt az év végén és ahova nem kellett időpont és még nyitva is voltak estig csak jó 1 óra autózásra volt. Mert persze felvételt aznap nem csináltak. Szóval még autóztunk nem keveset a jó kis angol ködben.

Nagyon segítőkészek voltak mikor megérkeztünk. Van egy külön kis ravatalozó ahova vihettük, elbúcsúzhattunk tőle majd egy külön szobában megbeszéltük a további dolgokat, mint hamvasztás, urna, hamvak visszaszállítása. 5 nap telt el, remélem hamarosan "hazajön".

Nagyon - nagyon hiányzik :(
Még mindig elbúcsúzom tőle este ha aludni megyek és a kedvenc plüss békája ott van az éjjeli szekrényemen.

Goodbye Zoo

Ma volt az utolsó napom az állatkertben. Mázlim volt, ismét Reptile Kiosk-ban voltam. Szeretem azt a kis kunyhót. :) Ünneplésképp tegnap csináltam egy tortát, bent úgyis én vagyok a sütislány. :) Az első próbálkozásom volt a sakkmintára és sikerült, úgyhogy pláne boldog voltam az eredménnyel és még finom is lett.

Egyébként remélhetőleg nem örökre búcsúztam az állatkerttől, azt mondták várnak vissza februárban, illetve jövő héten még vissza kell mennem, leadni az egyenruhámat. :) Hurrá, lesz egy plusz napom körbejárni. :)