Seven Sisters Country Park

Már régóta terveztük, h lemegyünk meglátogatni barátnőmet, de vhogy sosem jöt össze. Vagy az időjárás nem volt jó, vagy a vasút volt elterelve és 4 átszállással meg busszel nem volt kedvünk nekiindulni, vagy dolgozott vki . . . szóval nem volt egyszerű, de most végre sikerült.
Krisztina Eastbourne-ban lakik, egy cuki tengerparti városban. Most a városból sokat nem láttunk, főleg csak a központot ami fel van túrva építkezés miatt. Reggel a 9:45-ös vonattal indultunk, Claphami átszállással és 11:45-ra értünk le. Krisztina már várt minket az állomáson, onnan pedig busszal kb 15 perc alatt már a dombtetőn voltunk, Seven Sisters Country Park kiindulásásnál. Természetesen kutty is jött velünk, baromira élvezte. Szimat minden mennyiségben és úszás. Sajnos vízzel kapcsolatban kicsit elszámoltuk magunkat, így az elfogyott még mielőtt ismét Eastbourne-ba értünk volna, már mindenki vattát köpött én meg aggódtam a kutya miatt.A végén még összefutottunk a párjával Richivel aki behűtött ücsikkel várt minket és irány a kutyás part ahol a pasik megmártóztak, mi lányok inkább kihagytuk. Aztán még beültünk vacsizni és este fél 12-re itthon is voltunk. Senkit sem kellett ringatni és még ma is ki voltunk dőlve. Lazy Sunday.

 

 

 

Egy élmény volt megmászni ezeket a dombokat kb 4x. :D

 

Meg sem lepődtem, h nem úszta meg sérülés nélkül.

Szerencsére csak kisebb horzsolás.

Az egyik kapunál próbált átmenni, ami pont azért van, h az állatok ne tudjanak kimenni. Ő megoldotta. Utána húzta is a lábát, de szerencsére 1 perccel később jól volt. Itthon kenük neki antiseptic krémmel.

 

 

Így indult a napunk. Már reggel bujcsi volt mamigazdihoz. 

Vhol mindig hozzám kell érnie.

Lelkizés

Most egy picit összeomlós fázisban vagyok.
Egyszerűen nem tudom mit várnak el tőlem. Legyek cuki mosolygós önmagam vagy kicsit komolyabbnak látszó egyén? Az a baj, h mindkettő vagyok, sőt még nagyon sok minden más is, de NEM TUDOM MIT AKARNAK.
Jelentkeztem már mindenféle állásra a takarítótól kezdve a logisztikai asszisztensig, de alig hívtak vissza valahonnan. Még az önkéntes munkáról sem kaptam visszajelzést. Ami azért elég vicces.
Ugyanakkor meg azt látom, h mindenki elhelyezkedik. Igaz, ismerősök által, de olyan is van aki nem. És én örülök nekik, de mikor következek végre én?

Közben meg páran sztem azt hiszik, h nem próbálkozom. De igen. Próbálkozom. És sztem nem is tudják, h ez milyen nehéz. Alapvetően ugyanis egy zárkózott ember vagyok, és vadidegen helyen, idegen környezetben, ahol én vagyok a "vendég / bevándorló / akárki", meglehetősen nehéz tud lenni. Az, h kedves vagyok, csak egy dolog. Nagyon kevás embert engedek be a belső körbe és nem is akarok emberekkel foglalkozni. Ennek ellenére ezt teszem. Megyek és lassan már könyörgök, h vegyék el az önéletrajzomat. Mert úgy néznek rám mintha valami csúnya-ronda dolgot hurcolnék, de a legtöbb helyen persze közlik, h sorry, de jelentkezz online. Ha meg online jelentkezek vissza sem hívnak. Valószínűleg az állások nagy részére már amúgy is megvan a kiválasztott ember, csak hát kötelező meghirdetni.

Annyira vicces, h az otthoni munkatapasztalatom semmit sem ér. Úgy érzem akkor is előrébb lennék ha elvégeztem volna egy fodrász vagy műkörmös tanfolyamot ahelyett, h főiskolára mentem. Mellesleg annak sem volt értelme. Mert tök jó, h az elméleti részt megtanítják, de gyakorlatban nincs semmi. Utána meg kikerül az illető az iskolából és oké, h diplomája van, de gyakorlati tudása nincsen. Olyan munkára pedig nem fogok jelentkezni ami könnyűnek tűnik, ugyanakkor tudom, h béna vagyok benne. Pedig odáig süllydtem, h babysitteres munkákra is jelentkezek.

Az a baj, h nem érzem magam biztonságban. És itt nem arra gondolok, h megtámadnak / kirabolnak. Otthon tudtam, h ha történik valami, ott a munkám és képes vagyok gondoskodni magamról. Vagy ott van a családom a barátaim. De mi van akkor ha itt történik vmi azzal az egyetlen egy emberrel aki fontos nekem. Elsüllyedek. Itt nincs biztonsági hálóm. Ráadásul képzelhetitek mennyire unom, h vki eltart. Előjönnek a "régi szép emlékek" és ezt senkinek sem kívánom.
Nem tudok gondoskodni magamról. Gyenge vagyok. És ezt utálom.

Munka update: tegnap kaptam egy heti 8 órás munkát. Igen . . . heti. Takarítás délutánonként egy közeli gyógyszertárban. Mindegy, örülök neki. Legalább a havi OTP törlesztésemet tudom majd fizetni belőle meg a telefonszámlámat.