Péntek

Hurrá, péntek! :)

Délelőtt punnyadás volt, aztán elemntem ASDA-ba bevásárolni pár dolgot. Hazajöttem, ebéd . . . jesszusom amiket ma összeettem párom kiakadna. Először is ebédre pitét ettem. Sonkás-baconös. Nyami. :) Vacsira pedig Tesco-s lasagne volt a menü. Minezt leöblítettem egy liter narancslével. Igaz azt ebédtől vacsiig tüntettem el. Bocs drágám, ma műkaja nap volt. :) De holnap főzök valami normálisat. :)

Ma műszak végén kaptam fizetést. És a szerződést is. Kérés nélkül adtak mindent. Még csak nagyjából olvastam át, van benne valami ami annyira nem szimpi, de majd holnap odaadom páromnak is, biztos ami biztos, ő is nézze át. Viszont megünnepeltem az első fizetésem egy kis desszerttel. :) Természetesen  páromnak is hoztam finomat. :)

És a bogyómat is elhoztam a gyógyszertárból.

Régi:

Új:

Akkora használati utasítást adtak hozzá, h szerintem egy komplett lakás IKEA berendezéséhez nem adnak ennyit.
Ráadásul, h a hülyék is tudják mit kell tenni ha kimaradt egy gyógyszer . . .

Mondjuk megértem én . . . sok a tudatlan.
De egyébként tök jó, mert itt ingyen van a gyógyszer. elmész, felíratod, doktornő kérdez pár dolgot a medical history-val kapcsolatban, ha az a gógyszer itt nem kapható amit otthon szedtél akkor keres valamit aminek ugyanaz a hatóanyaga. Aztán mehetsz a gyógyszertárba és már kapod is. Úgy látszik itt már rájöttek, h jóval olcsóbban jönnek ki ha a megelőzást támogatják mintha a gyerek után fizetik a családi pótlékot.

A második nap

Ígérem nem fogok naponta beszámolni a polctörölgetés szépségeiről, de ezt most ki kell adnom magamból.
Na szóval, ma találkoztam apukával. Ő a gyógyszertár feje. Enyhe "én vagyok az atyaúristen" szindrómában szenved.
Először is mikor elkezdtem törölgetni szólt, h enm jól csinálom, mert nedves ronggyal kell.
Ronggyal törölgettem és ablaktisztítót használtam, mert üvegpolcok vannak.
Aztán közölte, h mindig mossam ki ha koszos lett.
Nem bammeg a koszt átviszem a másik polcra. ( Mellesleg olyan por volt némelyik polcon, h szinte polconként mehettem mosni. Ennyit a nagy tisztaságukról. )
A harmadik az volt, h porszívózás közben odahívott, h megmutasson egy kb 20 cm átmérőjű kör, h ott még nincs felporszívózva. Mondom, tudom még épp használom a gépet.
A negyedik, h a mosogató nincs kitisztítva. De ki van. Nem baj, ott még van egy rész ahol nincs, de nem baj, megcsinálhatom holnap is.

Ugye milyen édes?
Az azért megnyugtat, h nem csak velem ilyen. Az egyik ott dolgozó segített egy vevőnek, erre utána rászólt, h legközelebb fejezze be amit elkezdett. Persze, hagyja ott a vevőt várakozni, míg ő a polcot rendezgeti.

Legszívesebben elküldeném a picsába, h bammeg tuti, h még soha nem takarítottál itt, mellesleg felelősségteljesebb munkám volt otthon mint neked itt, h összekészítesz néhány dobozt és kiadod. De nem. Csak bólogatok és helyeslek. Ha minden jól megy nemsokára már vége lesz.

Ma kaptam egy nagyon kedvező telefonhívást egy boltból, remélem adnak egy esélyt legalább próbanapra. Illetve holnap fel kell hívnom egy kis hotelt ahova takarítókat keresnek. Nem zavar, h takarítás csak ne nézzenek hülyének. PLáne ha full munkaidő vagy legalábbis több mint heti 10 óra.

Jah, ismét rákérdeztem munka végén, h nem kéne-e aláírnom valamit. Válasz ugyanaz mint tegnap: majd holnap. Illetve most még kiegészítették anynival, h jah holnap nem, mert nem lesz a feleség, akkor majd pénteken. Namármost pénteken bemegyek, elkérem a papírokat, ha nem adják oda rögtön a "műszak" elején akkor el sem kezdek dolgozni.
De remélem addig alakul valami a mai telefonhívással kapcsolatban, mert nagyon-nagyon-nagyon szeretném azt az állást. És a tulaj is olyan jófejnek tűnt. Márcsak azért is, mert reggel küldtem el a jelentkezésem és délután már hívott is. Pls-pls-pls égiek, help me! :)

Takarítás

Tegnap volt az első napom ( lol, csak 2 órám ) a gyógyszertárban.
Családi vállalkozás. Indiai anyuka + apuka + a 2 gyerek. Legalábbis gondolom, h a fiaik.
Na szóval, időben megérkeztem, természetesen 5 perccel korábban, körbevezettek, megint megkérdezték, h csináltam-e már ilyet, mármint takarítottam-e már. Jajj néha annyira viccesek ezek az angolok. Könyörgöm ez nem egy agysebész munka. Tehát miután mindent megmutattak, kezdhettem. Hogy mikor takarítottak legutóbb arról fogalmam sincs, mert a wc tetejéről és a mosdókagylóról is olyan mocskot szedtem le, h csak ámuldoztam. De náluk legalább van tisztítószer. Ismerik pl a Domestos-t. :) Először azt hittem, h 1 nap alatt kell kitakarítanom az egészet, gondoltam is, h nah ide aztán holnap már nem kell jönnöm, mert lassú vagyok, de szerencsére 1 hét alatt kell tisztává varázsolnom a helyet. A munka egyébként nem nehéz, mindent le kell pakolnom a polcokról, letörölgetni és visszarakni, illetve az utolsó 45 - 30 percben felporszívózni és felmosni. Egyetlen bajom a porszívóval van, mert a feje szörnyű, a csöve meg rövid és mint Quazimodo, úgy járkálok vele. Meg is húztam tegnap a derekam / hátam.

Igen, így néz ki a porszívó. És van rózsaszínben is, Hetty néven. LOL.

De mindegy. Csak napi 2 óra és ráadásul mozgok, szóval olyan mintha ingyen járnék edzőterembe.

Azt hiszem gyorsan be is írom az önéletrajzomba, hiszen ez már angliai munkatapasztalat. :) Természetesen jelentkezgetek továbbra is mindenhova, tegnap is beadtam egy jónak tűnő boltba. Siker lesz, érzem én, csak ki kell várni. Kár, h már unom a várakozást. 2 hónap elég volt.

Lelkizés

Most egy picit összeomlós fázisban vagyok.
Egyszerűen nem tudom mit várnak el tőlem. Legyek cuki mosolygós önmagam vagy kicsit komolyabbnak látszó egyén? Az a baj, h mindkettő vagyok, sőt még nagyon sok minden más is, de NEM TUDOM MIT AKARNAK.
Jelentkeztem már mindenféle állásra a takarítótól kezdve a logisztikai asszisztensig, de alig hívtak vissza valahonnan. Még az önkéntes munkáról sem kaptam visszajelzést. Ami azért elég vicces.
Ugyanakkor meg azt látom, h mindenki elhelyezkedik. Igaz, ismerősök által, de olyan is van aki nem. És én örülök nekik, de mikor következek végre én?

Közben meg páran sztem azt hiszik, h nem próbálkozom. De igen. Próbálkozom. És sztem nem is tudják, h ez milyen nehéz. Alapvetően ugyanis egy zárkózott ember vagyok, és vadidegen helyen, idegen környezetben, ahol én vagyok a "vendég / bevándorló / akárki", meglehetősen nehéz tud lenni. Az, h kedves vagyok, csak egy dolog. Nagyon kevás embert engedek be a belső körbe és nem is akarok emberekkel foglalkozni. Ennek ellenére ezt teszem. Megyek és lassan már könyörgök, h vegyék el az önéletrajzomat. Mert úgy néznek rám mintha valami csúnya-ronda dolgot hurcolnék, de a legtöbb helyen persze közlik, h sorry, de jelentkezz online. Ha meg online jelentkezek vissza sem hívnak. Valószínűleg az állások nagy részére már amúgy is megvan a kiválasztott ember, csak hát kötelező meghirdetni.

Annyira vicces, h az otthoni munkatapasztalatom semmit sem ér. Úgy érzem akkor is előrébb lennék ha elvégeztem volna egy fodrász vagy műkörmös tanfolyamot ahelyett, h főiskolára mentem. Mellesleg annak sem volt értelme. Mert tök jó, h az elméleti részt megtanítják, de gyakorlatban nincs semmi. Utána meg kikerül az illető az iskolából és oké, h diplomája van, de gyakorlati tudása nincsen. Olyan munkára pedig nem fogok jelentkezni ami könnyűnek tűnik, ugyanakkor tudom, h béna vagyok benne. Pedig odáig süllydtem, h babysitteres munkákra is jelentkezek.

Az a baj, h nem érzem magam biztonságban. És itt nem arra gondolok, h megtámadnak / kirabolnak. Otthon tudtam, h ha történik valami, ott a munkám és képes vagyok gondoskodni magamról. Vagy ott van a családom a barátaim. De mi van akkor ha itt történik vmi azzal az egyetlen egy emberrel aki fontos nekem. Elsüllyedek. Itt nincs biztonsági hálóm. Ráadásul képzelhetitek mennyire unom, h vki eltart. Előjönnek a "régi szép emlékek" és ezt senkinek sem kívánom.
Nem tudok gondoskodni magamról. Gyenge vagyok. És ezt utálom.

Munka update: tegnap kaptam egy heti 8 órás munkát. Igen . . . heti. Takarítás délutánonként egy közeli gyógyszertárban. Mindegy, örülök neki. Legalább a havi OTP törlesztésemet tudom majd fizetni belőle meg a telefonszámlámat.