Csak azt írnám le amit én tapasztaltam és a körülöttem élőkön láttam.
Friss diplomás munkakereső. Igaz olyan szakról amit inkább másodiknak ajánlanék. Elsőnek olyat kell elvégezni amiből meg lehet élni, másodiknak már lehet olyat ami érdekel is szokták mondani. Tegyük fel végiggürizte a főiskolát / egyetemet ösztöndíjért, h ne otthonról kelljen pénzt kérnie és tanult a diákmunka helyett. Lediplomázott majd közlik vele mindenhol, h fiatal, nincs gyakorlata. De hogy szerezzen gyakorlatot mikor nem adnak neki munkát?
Nem mintha az a barátnőm kapna munkát aki normális szakon diplomázott és még tapasztalata is van. A felszabadult munkahelyek sztem 80%-a protekciós emberekkel van betöltve. Már akkor megvan az ember mikor még az előző a felmondási idejét tölti. És persze, h engem sem zavarna ha a megélhetésem azon múlna, h kaphatnék munkát protekcióval. Biztos nem utasítanám vissza, merthogy az milyen erkölcstelen. A számlákat fizetni kell és amíg nem törvénytelen dolgot kell művelnem, csinálom a dolgom és kész.
Másik kedvencem, h legyen papírod mindenről. Takarítónő beszéljen angolul és legyen vmi OKJ-s papírja arról, h tud takarítani.
- Hello! My name is Erzsike. Where is the vacuum cleaner?
Sztem azt már eleve lehet tudni egy emberről, h megvan-e legalább az alapműveltsége, ergo nem a 8. általános osztály harmadszori elvégzése után akar munkát találni mint mondjuk igazgatóhelyettes. Mellesleg egyáltalán nem szégyen a takarítás. Abból lett pesti lakásunk majd kertesház, mert anyukám megdolgozott érte. Én is takarítok most. Cuki Henry porszívót huzogatok magam után. :)
De leginkább kezdtem úgy érezni és azt látni, h Magyarországon ellehetetlenítik a megélhetést. Felesleges dolgokra pénzt költenek ( pl.: nevezzük át a tereket, utcákat . . . ), de mellette mindenféle különadót vezetnek be (pl.: percenként plusz 2 Ft a telefonálásnál ). A bérek nem nőnek, de az árak igen. Értem én, h valahonnan pénz kell az államnak, de akkor nem ártana fontossági sorrendet felállítani és mondjuk kezdjük a politikusok milliós fizetéseivel. Én egy télikabátra vagy csizmára 2 hónapot spórolhattam. Nem iszom és nem dohányzom, de inkább bele sem gondolok mi lett volna ha igen. Jó persze könnyű azt mondani, h le kell szokni. De nagyim a kisnyugdíjból hagy ne tegye le az egyetlen élvezeti cikket amit használ. Mindenkinek van vmi függősége ami igazából haszontalan, de az illető élvezi. Cipő, táska, cigi, alkohol, cukorka, bulvár lapok . . . nekem az édesség, leginkáb csokoládé formájában. :)
És akkor jön a mocskolódás, h mi nem becsüljük amit kaptunk és igen most nehéz, de majd nemsokára jobb lesz. Először is, megbecsülöm amit kaptam, de azt a családomtól kaptam nem az államtól. Anyukám és a nagyszüleim tettek meg azért mindent, h jó életem lehessen. Másodszorra pedig kérdezném, h "mikor"? Én nem (csak) a mostani kormányt nem szívlelem, ez nem az elmúlt pár évben romlott csak le, hanem folyamatosan csak épp most kicsit rohamosabb tempóban lett sz*r a helyzet és kezdett betelni az a bizonyos pohár. És maradtam volna én ha láttam volna halvány esélyt arra, h ez változni fog, jobb lesz csak 1-2-3 év. Maradtam volna a munkahelyemen, ráadásul nekem mondhatni biztos állásom volt. Én még örülhettem, h hó végére nullára jöttem ki és nem mínusz 50ezerre. De nem láttam, h jobb lehetne. Akkor miért maradjak? Annak sem láttam értelmét, h bármibe is belevágjak és küzdjek, mert amíg nincs nemzeti összetartás addig nem is fog sikerülni helyrerakni a dolgokat. És még itt Angliában is azt látom, h magyarok tesznek keresztbe magyaroknak. Minden más nemzet összetart kivéve a magyart.
Még mindig magyarnak mondom magam, hiszen annak születtem és nagyon sok dologra lehetünk büszkék. De abban a folytogató légkörben már nem tudtam tovább élni. Jött a lehetőség és éltem vele. Szép dolog a mártírkodás, de nem hiszem, h azért lenne jobb a mostani vagy a jövő generációjának, mert nem tudom fizetni a számlákat esetleg nincs mit ennem (mondjuk van "némi" tartalék amiből 40 kg még simán lemehet, de azt nem éhezéssel szeretném elérni). Azért mert magamat sanyargatom attól senkinek nem lesz jobb. És miért ne jönnék el el jobb élet reményében? Hogy ne kelljen azon gondolkodnom, h most fűtsek vagy világítsak? Esetleg jut szórakozásra, művelődésre, megvehetek egy könyvet. Támogathatom a családomat otthon ha szükségük van a segítségemre, utazhatok, elmehetek vacsorázni a kedvesemmel egy étterembe, mozizhatok a barátaimmal . . . és még jó néhány dolgot tudnék felsorolni.
Szóval igen, eljöttem. És amíg azt látom, h az 5 gyerekes 8 általánost végzett segélyeztetése fontosabb szinte mindennél, addig csak látogatóba megyek haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése