A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költözés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költözés. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 3., szerda

Új ház

Elköltöztünk :)
De ne szaladjunk ennyire előre . . .  az úgy volt, h megbeszéltük ha visszajöcünk nyaralásból akkor elkezdünk nézelődni.
Én persze már előtte is nézelődtem csak, h lássam mi van a piacon. El is mentem megnzni egy házat, mert papíron nagyon jónak tűnt. Élőben már kevésbé. A kert nagyon kicsi volt és az elosztása sem volt jó. Mindegy, megbeszéltük az ingatlanossal, h elmegyünk nyaralni, aztán ha visszajöttünk akkor indulhat újra az egész.
Visszatértünk, mi pedig már másnap jöttünk nézelődni. Jah igen, a helyszín Woking, Londontól kb 30-40 percre vonattal. 5 házat mutatott, amiből szintén volt olyan ami papíron jó volt, de élőben nem. Hogy a vendégszobból kelljen kimenni a kertbe az nekem nem tetszik. Jah igen, merthogy kertesházat néztünk. Kellett végre egy nagyobb konyha és kert is a kutyának, meg persze nekünk is. Az utolsó ház amit megnéztünk mindkettőnknek nagyon tetszett, de drága volt. Minden mindegy alapon ajánlatot tettünk rá egy kisebb összeggel, és csodák csodájára elfogadták. ( egyébként bérlünk, nem vettünk, ahhoz még spórolni kell )
És akkor itt kezdődött a papír kitöltögetés és várakozás.
Először is kifizettünk kb £500-ot, h levegyék a hirdetést, és tartsák nekünk.
Majd kiküldték az emailt a munkahelyünknek, h tényleg annyit keresünk-e amennyit mondtunk.
Utána ki kellett tölteni egy papírt online amin szintén megadtunk mindent és persze akkor jörttünk rá, h hoppá, ezt el kéne mondani a landladynek, mert őt is megkérdezik.
És akkor várakozás. Elég sok. Szeptemberi költözésről beszéltünk, de azt hittem gyorsabban mennek majd a dolgok.
Minden rendben volt, végre aláírhattuk a szerződést, majd ismét várakozás, h a tulajdonos is aláírja. Docusign-on keresztül ment, úgyhogy pár kattintás és done.
X alkalommal hívtam a kb 3. ügyintézőt és baromi mérgesen, h MOST külje át, mert kb 2 hete hiteget vele. Nagy neezen megérkezett. Még mindig nem akartuk elhinni, ezért nem is nagyon tudott róla senki. Szeptember 20-án megkaptuk a kulcsokat és elkezdtük intézni a dolgokat.
Ikea. Merthogy a lakás bútorozatlan. Kell egy rakat dolog. 2 ágykeret, 1 matrac, 1 komód, office chair . . . aztán Argos: porszívó, hűtő, fürdőszoba szőnyeg, lámpabúra . . . stb.
Leszerveztük a költöztetőket.
Közben a házinéni hisztizett, h neki professional cleaning kell, mindegy, oké, ám legyen, inkább kifizetek még £180-ot, de rendesen ki legyen taarítva, nekem bőven lesz más dolgom is.
26-án költöztünk. Ikea nem küldött üzenetet előzp nap, h mikor jönnek. Mi azt hittük délután. Hát nem. Reggel. Én a 8:22-es vonaton voltam a kutyával, h legalább ne legyen láb alatt mikor Franky hívott, h hát akkor ott az Ikea. Oké, mindegy dobják le az előkertbe. A szomszéd szerencsére itthon volt és átvette. közben a költöztetők is megérkeztek a másik lakásba majd nekiálltak hisztizni, h sok a cuccunk. Bammeg, szinte semmi bútorunk nincsen egy dohnyzóasztalt, matracot, könyvespolcot leszámítva. Szóval f*ck off.
Én közben próbáltam némi fűtést csinálni. Szerencsére sikerült, de még így is a pokrócommal ültem míg ideértek.
Közben Virgin Media is ideért és Argos is. Minden a helyén. Illetve többé kevésbé. Én folyamatosan dolgoztam, cover is voltam a Chingfod-i üzletben ahova cirka 5.5 órát utaztam, meg még vasárnapra bemenni reggel 8:30-ra, merthogy most már 4 órát utazom naponta. Képzelhetitek mennyire élvezem.
De lényeg, h itt vagyunk és szépen lassan minden a helyére kerül. A házat pedig imádjuk.


Ikea


Búcsújáték a haverokkal


A cica a házzal jár?



Várjuk a költöztetőket


Segít pakolni


A környék . . . azt hiszem lesz hol úszni a gyereknek


Imádom a konyhám


2015. március 27., péntek

Clandon Park

Napsütéses szabadnapunk volt, gyorsan össze is készültünk reggel és mentünk kirándulni. Párom találta ezt a cuki helyet. Sajnos a házon belül csak a márványteremben lehetett fényképezni, pedig a többi szoba is nagyon szép volt. Sok helyen a restaurálásnál megtalálták az eredeti 17, századi tapétákat. Katt ide! 




















Még odafele cuki házak mellett mentünk el, akármelyikbe beköltöznék, habár a legtöbb nekünk kicsit nagy lenne. 




Ez az álomház :) 

2013. november 22., péntek

Most erre mit mondjak?

Ezt ma láttam az egyik londoni magyar csoportban FB-on . . .


Majd még kommentelt hozzá:

a magyar kormàny meg megint megmutatta mennyit èr! A sajàt orszàgomba nem tudok visszajutni, itt tönkretettèk az àlmaim, ès a magyar követsèg annyit mondott, tudsz tölünk haza telefonàlni... Röhelyes az egèsz. Köszönöm Magyarorszàg!!!

Illetve egy újabb bejegyzést is írt:

UTÓLSÓ JELENTKEZÈS! ( A folytatàst mèg nem tom) A Doveri kikötöben probàlok egy fuvart szerezni haza, de minimàlisnàl is kissebb esèlyt làtok a sikerre! Valaki kisegítene 30£ al a kompjegyre hogy vègre kijuthassak ebböl a csodàs mekkàból?
màr csak el akarom hagyni ezt az àtkozott orszàgot... semmi màst!


Amit én látok ebben:

felkészületlenül, pénz nélkül, ismeretség nélkül, a legkisebb utánajárás nélkül érkezett

Nem tudom sajnálni. Hogy miért? Mert nem az van, h meglenne neki legalább a hazaútra szóló jegye, vagy némi félretett pénze, h ha vmi történik akkor a legrosszabb esetben is legalább kocsival hazajusson ( £70-ért már hazaviszok az embereket akik személyszállítással is foglalkoznak, szval nem kell a £200-os British Airways repjegyre gondolni ), vagy legalább anyni pénze, hogy 1 hétig valami olcsó hostelben elaludjon amíg talál valami mosogatói állást és otthonról utalnak neki egy kis ellátmányt. Tudom, h az ügynökségek általában beígérnek fűt-fát-bokrot-kolbászbólkerítést, de fogja már fel mindenki, ho ez nem így van. Én azt is megértem, h sokaknak a külföldi munka az utolsó mentsvár, lehetőség a jobb élet felé, kilábalás a sz*rból, de azért, mert a Béla 10 évvel ezelőtt kijött nyelvtudás nélkül és megcsinálta a szerencséjét, az nem jelenti azt, h ez most is így van. Akik most útnak indulnak már legalább 1 nyelvet beszélnek alap szinten ( habár magyar oktatás és egyebek, ki tudja, de legalább makogniuk kéne )

Hány rémtörténetet hall az ember, h átverték? Gyakorlatilag a csapból is ez folyik. És ha valaki az utolsó filléreit szedi össze, h kifizesse az ügynökség díját akkor rakjon hozzá még anniyt, h haza tudjon menni. A másik meg, h ne  akövetségtől várja már a megoldást? Miért a magyar adófizetőknek kéne helyrehozni a hibáját? Igen átverték, de ettől függetlenül ő b*szta el, mert felkészületlenül jött. Ha csak annyi pénze lett volna, h szállása legyen 1 héten belül lehet munkát találni mosogatóként, takarítóként, pincérként. ( Nekem amúgy gyanús, h nyelvtudás se nagyon van, de lehet ezt már csak én képzelem bele. )

2012. szeptember 30., vasárnap

Költözés

A dolgok nagy részét átvittük tegnap este. Mimóza megtalálta új helyét az új lakásban. :) ma még lesz 2 kör a Tesco-s kocsival és kész leszünk. Ma már ott is laszunk feltéve ha itt a lengyelektől visszakapjuk a 2 heti depositot. Ha nem akkor letáborozom a lakásban míg ide nem adják. És nem érdekel majd ha holnap az új lakó be akarna költözni. De reméljük ezt elkerülhetjük.


Viszont ma estétől nem lesz internet. Az új helyen ugyanis nincs. Nekünk kell elintézni a bekötést és ki tudja, h mikor jönnek majd megcsinálni. Remélem hamar, mondjuk 1 héten belül. A biztonság kedvéért töltöttem le némi filmmennyiséget. :) 

2012. augusztus 26., vasárnap

Netet akarok, most!!!

Tegnap könyvtárban próbálkoztam, arra elég volt amire minimálisan kellett. Viszont a csaj aki mellettem ült, felváltva kapott sms-eket és persze rezgőn volt a telefonja a fa asztalon, valamint folyamaosan rágta a körmét. Elég gusztustalan volt.

Ma Strarbucks-ban vagyok, a mellettem ülő hapsinak olyan szaga van mint aki nemhogy napok, de hetek óta nem fürdött. Leginkább az ecethez hasonlítanám. És a megrágott rágógumiját visszateszi a tartójába amiből kipattíntotta. A többi konnektor viszont foglalt, így maradnom kell. Hazaérek első dolgom lesz letusolni.

A legelviselhetőbb még az a gyerek volt aki az előbb az asztalnál matatott.

Ma elvileg érkezik a lengyel szarházinak a barátnője, lesz vele egy kis beszélgetésem. Merthogy ma 1 hete, h nincs net.

Jah és új nevem is van, legalábbis a Starbucks-ban így hívnak rendszeresen. :)

2012. június 4., hétfő

Vélemény

Mostanában elég sok helyen látok olyan megnyílvánulásokat miszerint aki elhagyja Magyarországot az hazaáruló és micsoda mocskok vagyunk, h nem küzdünk az otthonunkért.


Csak azt írnám le amit én tapasztaltam és a körülöttem élőkön láttam.

Friss diplomás munkakereső. Igaz olyan szakról amit inkább másodiknak ajánlanék. Elsőnek olyat kell elvégezni amiből meg lehet élni, másodiknak már lehet olyat ami érdekel is szokták mondani. Tegyük fel végiggürizte a főiskolát / egyetemet ösztöndíjért, h ne otthonról kelljen pénzt kérnie és tanult a diákmunka helyett. Lediplomázott majd közlik vele mindenhol, h fiatal, nincs gyakorlata. De hogy szerezzen gyakorlatot mikor nem adnak neki munkát?
Nem mintha az a barátnőm kapna munkát aki normális szakon diplomázott és még tapasztalata is van. A felszabadult munkahelyek sztem 80%-a protekciós emberekkel van betöltve. Már akkor megvan az ember mikor még az előző a felmondási idejét tölti. És persze, h engem sem zavarna ha a megélhetésem azon múlna, h kaphatnék munkát protekcióval. Biztos nem utasítanám vissza, merthogy az milyen erkölcstelen. A számlákat fizetni kell és amíg nem törvénytelen dolgot kell művelnem, csinálom a dolgom és kész.

Másik kedvencem, h legyen papírod mindenről. Takarítónő beszéljen angolul és legyen vmi OKJ-s papírja arról, h tud takarítani.

- Hello! My name is Erzsike. Where is the vacuum cleaner?

Sztem azt már eleve lehet tudni egy emberről, h megvan-e legalább az alapműveltsége, ergo nem a 8. általános osztály harmadszori elvégzése után akar munkát találni mint mondjuk igazgatóhelyettes. Mellesleg egyáltalán nem szégyen a takarítás. Abból lett pesti lakásunk majd kertesház, mert anyukám megdolgozott érte. Én is takarítok most. Cuki Henry porszívót huzogatok magam után. :)

De leginkább kezdtem úgy érezni és azt látni, h Magyarországon ellehetetlenítik a megélhetést. Felesleges dolgokra pénzt költenek ( pl.: nevezzük át a tereket, utcákat . . . ), de mellette mindenféle különadót vezetnek be (pl.: percenként plusz 2 Ft a telefonálásnál ). A bérek nem nőnek, de az árak igen. Értem én, h valahonnan pénz kell az államnak, de akkor nem ártana fontossági sorrendet felállítani és mondjuk kezdjük a politikusok milliós fizetéseivel. Én egy télikabátra vagy csizmára 2 hónapot spórolhattam. Nem iszom és nem dohányzom, de inkább bele sem gondolok mi lett volna ha igen. Jó persze könnyű azt mondani, h le kell szokni. De nagyim a kisnyugdíjból hagy ne tegye le az egyetlen élvezeti cikket amit használ. Mindenkinek van vmi függősége ami igazából haszontalan, de az illető élvezi. Cipő, táska, cigi, alkohol, cukorka, bulvár lapok . . . nekem az édesség, leginkáb csokoládé formájában. :)

És akkor jön a mocskolódás, h mi nem becsüljük amit kaptunk és igen most nehéz, de majd nemsokára jobb lesz. Először is, megbecsülöm amit kaptam, de azt a családomtól kaptam nem az államtól. Anyukám és a nagyszüleim tettek meg azért mindent, h jó életem lehessen. Másodszorra pedig kérdezném, h "mikor"? Én nem (csak) a mostani kormányt nem szívlelem, ez nem az elmúlt pár évben romlott csak le, hanem folyamatosan csak épp most kicsit rohamosabb tempóban lett sz*r a helyzet és  kezdett betelni az a bizonyos pohár. És maradtam volna én ha láttam volna halvány esélyt arra, h ez változni fog, jobb lesz csak 1-2-3 év. Maradtam volna  a munkahelyemen, ráadásul nekem mondhatni biztos állásom volt. Én még örülhettem, h hó végére nullára jöttem ki és nem mínusz 50ezerre. De nem láttam, h jobb lehetne. Akkor miért maradjak? Annak sem láttam értelmét, h bármibe is belevágjak és küzdjek, mert amíg nincs nemzeti összetartás addig nem is fog sikerülni helyrerakni a dolgokat. És még itt Angliában is azt látom, h magyarok tesznek keresztbe magyaroknak. Minden más nemzet összetart kivéve a magyart.

Még mindig magyarnak mondom magam, hiszen annak születtem és nagyon sok dologra lehetünk büszkék. De abban a folytogató légkörben már nem tudtam tovább élni. Jött a lehetőség és éltem vele. Szép dolog a mártírkodás, de nem hiszem, h azért lenne jobb a mostani vagy a jövő generációjának, mert nem tudom fizetni a számlákat esetleg nincs mit ennem (mondjuk van "némi" tartalék amiből 40 kg még simán lemehet, de azt nem éhezéssel szeretném elérni). Azért mert magamat sanyargatom attól senkinek nem lesz jobb. És miért ne jönnék el el jobb élet reményében? Hogy ne kelljen azon gondolkodnom, h most fűtsek vagy világítsak? Esetleg jut szórakozásra, művelődésre, megvehetek egy könyvet. Támogathatom a családomat otthon ha szükségük van a segítségemre, utazhatok, elmehetek vacsorázni a kedvesemmel egy étterembe, mozizhatok a barátaimmal . . . és még jó néhány dolgot tudnék felsorolni.

Szóval igen, eljöttem. És amíg azt látom, h az 5 gyerekes 8 általánost végzett segélyeztetése fontosabb szinte mindennél, addig csak látogatóba megyek haza.

2012. március 19., hétfő

Welcome

Na hát kérem szépen itt lennék, megérkeztem London-ba, új otthonomba.

Ott kezdeném, h "hála" a Malév-nek fizethettünk némi plusszt ( kb 18,000 Ft-ot ) és jöhettem a Wizzair járatával. Ami nekem annyival volt jobb, h 32 kg lehetett a csomagom a kézipoggyász pedig 10. Igenám, de a kéziből csak 1 lehetett, így abba kellett beraknom a notit is. :) Na mindegy.

Nagymamám kikísért a reptérre, még megreggeliztem, mert nem vagyok hajlandó 4 euro-t fizetni egy sznedvicsért és 3 euro-t egy ücsiért a gépen. 11:30-kor már sorba lehetett állni, kisbusz kivitt minket a géphez ami kb 30 perccel azelőtt szállt le. Én csak a 2. buszra kerültem fel, de még így is lehetett vlogatni a helyek között, de nem nagyon mászkáltam, mert az 5. sorban találtam is helyet a folyosó mellett. Szeretek hamar kimászni a gépből, így inkább folyosó meleltt ülök.

A gépen úgy éreztem magam mintha valami termékbemutatón lennék, szinte félóránként körbejártak, h szendvics, üdítő, plüssrepülőgép . . . ?
Mindez persze jó áron. Még egy pohár víz sincs ingyen, vedd meg 3 euro-ért a fél literes Naturaqua-t. Thx, de nem. Kibírom 2,5 óráig evés-ivás nélkül. Ferihegy 1-en egyébként a 10-es kapunál lévő kisbolt / pékségben egy fánk 500 Ft, egy csokis muffin pedig 660 Ft volt. Kihagytam.

Némi repülés után megérkeztem London Luton reptérre. Kicsi, pici, cuki, néha nem igazán lehet tudni merre kell menni, mert nem irányítják az embert, így jobbára lehet menni a tömeg után. :)

A kijelző épp rossz volt, így nem tudtuk melyik szalagnál jönnek ki a bőröndjeink, de kizárásos alapon annál amelyik elindult. :) Hamar meg is kaptam, semmi baja nem volt, se karc - se szakadás, csak a lakat volt letörve róla. ( Későbbi ellenőrzés során minden megvolt, szerencsére semmi nem tűnt el. )

Néhány átszállás után cirka 1,5 óra után megérkeztünk az albiba. Beszélgettünk, trendeztük a szobát és kipakoltam a bőröndjeimet. Ami nagy szám, mert otthon 3 hétig még konkrétan a bőröndömből éltem. :) Úgyhogy most ügyes kislány voltam. ( Jah, egyébként sikerült csak 29 kilót pakolni bele. )

Gyors tus némi forró vízzel, mert fáradtság volt, de nagyon. Vacsi. Hűűűűűűűűű, nagyon finom pizza van kb 3 percre a lakástól. Eleve annyi sajtot raknak rá mintha otthon triplasajttal kérném. Mi a sonka+bacon+gomba kombinációt választottuk vastag tésztával. Nagyon-nagyon fincsi, és 2 fajta szószt is kaptunk hozzá. Én nem tudtam megenni az adagomat, így az megmaradt ma reggelire.


A szobát is szépen átrendeztük, most valamivel praktikusabb az elrendezése. És minden cuccunk elfért a szekrnyben és a komódban. Kivéve a bőröndöket, mert az egyik a szekrény tetején, a másik meg mellette van. De elférünk így is, úgyhogy minden happy.




Na egyelőre enyni, most készülődés, megyünk bankszámlát csináltatni és regisztrálni néhány ügynökséghez.

2012. március 17., szombat

Done

Utolsó bejegyzés Budapestről ( legalábbis jóideig ).

Kész vagyok. A nagy bőrönd 30 kg, a kézipoggyász 9. Elvileg. Remélem gyakorlatilag is. Az itthoni digitális mérleg legalábbis ezt állítja és én hiszek neki. :) 

Holnap 8-kor kelek, szépen lassan elkészülök és 10 körül indulunk nagyimmal. Élmény lesz felrakni a buszra a bőröndöt. Előre röhögök a szenvedésemen, de reményeim szerint hipp-hopp feldobom a 151-es buszra. ( Ha mázlim van alacsonypadlós jön, a 200E pedig eddig még mindig az volt ).

Most még ipod töltés, néhány új számot is rakok rá, legyen mivel elütni az időt ha eseleg gyerek ülne mellettem a gépen. 

Ma Kriszti barátnőmmel beszélgettünk még egy kicsit a Duna parton. Hiányozni fog a város, de inkább csak bizonyos dolgok az egész pesti hangulatból. Nagyon sok minden viszont nem fog hiányozni, részben ezért is megyek el. 

Na most kiáztatom magam a jó magyar forró vízben aztán pihi. Holnap hosszú napom lesz. 

Pá mindenkinek! 


Itt tartok

Ruhák szelektálása, h mi jön mi marad. Egyelőre nagyobb a jön kupac. :)


2012. március 15., csütörtök

Kincsek . . .

. . . amik velem jönnek! :)


Sokk

Tegnap pakolás közben elért az első sokk. Nem az a fajta, h úristen itt hagyom Budapestet vagy nem lesz kint Túró Rudi, hanem az, h itthagyom a nagyimat.
Olyna jó volt ez az 1 év. Szépen csendben éldegéltünk egymással, nyugisan. Nekem is volt vki akihez szólhattam és ő sem volt egyedül. Kiveséztük a híreket és felháborodtunk a receptes újságokon, h jesszusom, ebbe 8 tojás kell??? Na akkor nem csináljuk meg.
Szóval kicsit bőgtem a dobozok felett, aztán folytattam a pakolást.
Nagyon fog hiányozni! :(

2012. január 28., szombat

Let's do it!

A döntés megszületett.

London az első állomás. :)

Dátum kitűzve, repülőjegy is megvan.

Március 18-án költözés. :)