Hugi ballagása & Budapest villámlátogatás

Párizs után másnap mentem is dolgozni, rögtön pár napot egyhuzamban, majd szerdán ismét útra keltünk. Ezúttal Budapest volt az úticél, mert húgom ballagott. Hogy miért csütörtök délutánra tettek egy ballagást azt a mai napig nme értem, de nekem kb mindegy is volt. Csak az "én időmben" ez egy olyan esemény volt ahova családtagok és barátok is eljöttek. Így nem értem pl, h akinke akkor ballagott a gyermeke akkor a szülőnke szabadnapot kellett kérnie. Sztem nem fair, de mindegy, nincs gyerekem, nekünk nem okozott problémát, mert így is - úgy is szabadságot kellett kérni rá.

Szóval szerdán a déli géppel mentünk, így szerencsére nem kellett hajnalban kelni, 5-körül szálltunk le, hamar beértünk a központba és meg is találtuk az Arcadia Hotelt a Deák téren. Gyors lepakolás, átöltözés, kcist felfrissültünk és mentünk is az Örs-re, mert az Ikea-hoz volt megbeszélve találkozó párom tesójával. Előtte még be akartam menni a Sugár-ba, h vegyek egy könyvet ( Lauren Graham - Gyorsan elhadarom ), ami sajnos nem jött össze, történt ugyanis, h némi sorbanállás után mikor mi következtünk az eladó kislány közölte, h cska készpénzes fizetés van, mert vmi nem stimmel a terminállal. Hurrá. Ott álltunk, kezemben a könyvvel ami mehetett visza a polcra. A problémám ezzel csak annyi volt, h miért nme tettek ki egy kis táblát, h "Cash Only". Ugyan 5 perc nem sok, és ha vkinke van ideje könyvesboltba menni, lehet van ideje másra is, de mi konkrétan bementünk, ott volt velünk szemben az első kupacban a könyv, leemeltük és álltunk is be a sorba. Mikor csak 48 órát vagyunk vhol igenis sokat számít az az 5 perc. Mindegy, utána Ikea . . . míg átértünk a kb 30 méteres szakaszon sikerült bőrig áznunk. hihetetlen felhőszakadás volt, a kabátomból csavarni lehetett a vizet, párom telefonja is beázott, de legalább az Ikea-ban meleg volt:)
Onnan pedig Ágiékhoz mentünk, és találkoztunk még párom anyukájával. Beszélgettünk, élménybeszámoltunk, jót vacsoráztunk, kb éjfél körül értünk vissza a hotelbe.

Másnap reggel időben ébredés, készülődés közben jókat röhögtünk az RTL Klub műsorkínálatán ( pénzbevonzó gyertya, most azonnal hívjuk a 06-90- ... számot , meg az elefánt bölcsessége meg mittudomén. . . ahapersze ) aztán irány BFF munkahelye az Ingame Lounge & VR Arcade , szerencsére csak 10 perc volt gyalog. Némi ölelés és sztorizgatás után érzékeny búcsú, irány a Töltő ebédre ( isteni finom volt mindkét kolbász, én lime-os gyömbéreset ettem , párom pedig aszalt paradicsomos marhásat ), majd vissza a szállodába, tus, öltözés, smink, indulás a virágboltba. A Plantomime-nál megrendeltük a csokrot már jó előre, nem csalódtunk, gyönyörű lett, aztán rohanás tovább a gimnáziumhoz Pesterzsébetre.

Ingame Lounge

 

 

Töltő

Fél órával kezdés előtt érkeztünk, de ez így is volt tervezve. Végül fél óra késéssel kezdtek, aminke  atalpam nem örült annyira. Mivel igencsak súlyos vagyok, nincs hozzászokva, h gyakorlatilag egy kis semmi talpbetéten álldogálljak, eléggé égett már a nap végére, és a bokám is fájt, és persze fel is törte, még úgy is, h vettem bele sarokvédőt. ( Mi lett volna ha nem?! )
A hangosítás még a bevonulásnál elment . így egy beszédet sem lehetett hallani ( mondjuk nem hiszem, h túl sokat veszítettünk ). Utána fényképezkedtünk, hazamentünk Rékához lepkaolni a virágokat, átöltözött vmi kényelmesebbe és mentünk vacsorázni. A Dunacorso Éttermet választottuk. Egyrészt vmi szép helyet kerestünk, lehetőleg panorámás kilátással, de a szóbajöhető helyek vagy drágák volak, vagy megközelíteni nem lehetett őket, mert messze voltak. De nagyon jó választásnak tűnt a hely. Ugyan a Klasszikus teremben foglaltunk asztalt, de a teraszon is foglaltak nekünk helyet, mivel szép idő volt, így felkészültek arra az esetre is ha kint ülnénk le inkább, és milyen jól gondolták. :) Gyünyürű kilátásunk volt a Nemzeti Galériára ami az éjszakai fényeknek köszönhetően még szebb volt. 7 fő helyett viszont sajnos csak 4-en mentünk, a pótnagypapa nem érezte jól magát, a legjobb barátnőnek akkor volt a bolondballagása, a családi barát pedig másnap egy másik ballagásra volt hivatalos és készülődnie kellett. de azért így is nagyon jól éreztük magunkat. Pompás kiszolgálás, pazar ételek éráadásnak pedig egy 3 tagú cigányzenekar :)

 

 

 

Másnap reggel az Anyám szerint elnevezésű helyen reggeliztünk. Kívülről nagyon hívógató és a berendezés is szép, a kiszolgálással viszont voltak problémák. A felső szinten ültünk le ahol már volt 2x 3-4 fős társaság (az egyik már fogyasztotta a reggelijét). Étlap nem volt az asztalon és máshol sem kitéve, csak a másik asztalon, így csak kb 10 perc várakozás után tudtuk megnézni mikor végre feljött a pincérlány megkérdezni mit szeretnénk enni. Bacont és tojást kértem gombával, mellé áfonyás limonádét, Franky pedig szintén bacont és tojást, de paradicsommal, narancslével és teával.  Az italokat gyorsan megkaptuk, igaz én szedre limonádét és nem áfonyásat, de mindegy. A reggeli is finom volt, szerintem a saláta mennyisége megfelelő volt, de némi öntet kellett volna még rá. Az étlepon ugyan nem volt rajta, de láttuk, h van náluk rétes ( illetve BFF előző nap említette ), azt is szerettünk volna még desszertnek, de a reggeli befejezése után 10 percig még mindig nem jött senki ( és közben sem ), így inkább elvitelre kértük. Mikor lementünk az egyik pincérlány épp a kassza mellett reggelizett a pult mögött ami nekem nem volt annyira szimpatikus ( van konyha, menjen be, egyen ott ). Mikor a fizetésre került a sor akkor közölték, h jah csak készpénz. Természetesen itt sem volt kitéve semmilyen figyelmeztetés erről sem a bejáratnál, sem a kasszánál és a rendelésnél sem hívták fel rá a figyelmünket. A rétesek átlagosak voltak, semmi különös, ( a nagyimé sokkal finomabb ), a túrósat meg sem ettem, mert annyira ízetlen volt. A réteseket 2 kis polisztirol dobozban kaptuk, szatyor nélkül. Kis odafigyeléssel nemcsak kellemesebb hangulatot biztosíthattak volna, de több bevételt is szerezhettek volna, mert ha csak 1x is feljönnek megkérdezni, h minden rendben van-e, kérünk-e még vmit, lehet rendelünk még egy kávét, esetleg egy szelet sütit, vagy palacsintát.

Visszaérve a szállodába összepakoltam a bőröndünket és mentünk nagyimhoz ebédre. Ott volt anya is és Pilu kutyus. Egy megállóval korábban leszálltunk, h beugorjunk a Lefi Cukrászdába sütiért. Itt is fizetésnél mondták, h kártyával sajnos nem lehet. kiírás persze itt sem volt. ( Are you f*cking kidding me??? ) Később pedig anya mondta, h lehet náluk kártyával fizetni. Szóval nem értem, mert nyugtát így is kaptunk. Én nem értem, h a 21. században egy európai fővárosban nem lehet kértyával fizetni egy csomó helyen. Röhej. Na mindegy, mázli, h páromnál volt készpénz, a süti meg nagyon finom volt.
Sajnos csak cirka 2 órát tudtunk mamáékkal tölteni, de annyira jó volt végre megölelgetni. Nagyon hiányzik. :( Utána egyből mentünk is a reptérre és  este 10 körül végre itthon voltunk. Home, sweet home :)))