Új családtag

Kezdtük úgy érezni, hogy hiányzik kutty jelenlét a mindennapokban. Elkezdtünk nézelődni ( na jó, igen, én kezdtem el nézelődni ). Főleg Boston terrier vonalon, de sajnos aki volt vagy nagyon idős, vagy beteg volt, vagy durva viselkedési problémái voltak, vagy ami a "legjobb" mindezek kombinációja. Egy idő után kicsit feladtam és inkább áttértem Labrador keresésre. Volt néhány ígéretes jelölt, egyikőjük Dömper a magyarországi Retriever Rescue-nál, de kiderült, hogy dupla könyökműtétre van szüksége és így most nem tudtuk bevállalni. Sajnos nincs pár £10.000 a bankban a kezelésére. Volt egy másik fekete kutty, de őt még aznap elvitték.

Aztán találtam Bo-t. Minden nagyon ígéretes volt vele kapcsolatban. A gazdija válaszolt minden kérdésemre, oltásai rendben, microchip is elintézve, más kutyákkal jól kijön, szobatiszta . . . túl szép, h igaz legyen. Azt mondta náluk is csak 2 hónapja van, de mivel megváltozott a munkabeosztása, így nincs rá idejük, pláne egy 5 éves kislány mellett. Frankynek eleinte nem mertem elmondani, mert szombaton "találtam", hétfőre időpontunk volt orvosi kivizsgálásra, így csak keddre tudtam egyeztetni a látogatást. Minden nap írtam a gazdinak, h megvan-e még. Mondta, h igen, de hétfőn megy vki megnézni. Nah, itt kicsit feladtam, h hurrá, tuti elviszik. Viszont nem ment az illető, úgyhogy már el mertem mondani Frankynek. Akivel még korábban megbeszéltük, h nem zavarja ha nélküle nézelődök, megbízik bennem, ha úgy érzem hozzánk illő kutyát találtam csapjak le rá. :D

Szóval kedd este elmentünk Peterborough-ba, kedves család, kutty rögtön ismerkedő, bújuk. Én leellenőriztem a gerincét és a térdeit, kivittük sétálni, néztem a mozgását, minden rendben volt. Megmutatták az oltási könyvét és a biztosítási papírját. Nem kellett túl sokat gondolkodni rajta, igen, tetszik, hozzuk. :)

Az utazás hazafele jól telt, rögtön felszállt a buszra, vonatra, metróra. :) Eléggé húzott a hámmal, de izgatott volt, Eddig valszeg a kertben és a házban tartották, túl sok kapcsolata nem volt se más emberekkel,s e kutyákkal, legalábbis nem rendszeresen.
( Kings Cross állomáson még bekakilt a metró aluljáróban, de felkészült voltam, volt nálunk minden amivel feltakaríthattam. )

Az első napok kicsit feszülten teltek, hiszen minden új volt neki, és a lakás volt az egyetlen hely ahol hajlandó volt pisilni. Itt érezte magát biztonságban. És első este hajnalban nyüszített kicsit, de a második estét már végigaludta. Még mindig nyüsszent néha, de amúgy elvan. Elemntünk Pets At Home-ba, vettünk neki ágyat, tálat, puppy nasit. ( Jah, a kajáról jut eszembe, szegényt egy iszonyat gagyi kutyakaja felnőtt verziújával etették. Konrkétan narancssárgát kakilt  akutya és 2 zacsit is megtöltöttünk vele. 2 nap nálunk Orijen kölyök kaján és máris rendes volt a széklete. )

Holnap lesz 2 hete, h nálunk van, szóval mondhatni eléggé kiismertük. Tudjuk, h valszeg nem volt bemutatva kb semminek: hajszárító, porszívó  . . . ugyanis amint bekapcsoltuk őket szegénykém bepisilt. És ha stresszel akkor történhet baleset. Viszont ami a közlekedlst illeti nagyon ügyes, utaztunk buszon, vonaton, villamoson, mindent nagyon jól visel. A behívás is elég jól megy, mondhatni 70%. Ha vmit nagyon szimatol vagy másik kutya van a közelben akkor jóval nehezebb, de dolgozunk rajta.

Egy kicist rágott is, van egy kedvenc sarka a lakásban. Nem igazán örültünk neki, ezért beszereztünk egy ketrecet. Az előző helyen már volt neki, így nem félt tőle, amint összeraktuk birtokba is vette. Még egyszer sem zártuk be, de ott van neki, néha bemegy. Egyelőre azt vettük észre, ha ha itthon hagyjuk huzamosabb időre, jól elvan. Viszont ha közben visszajövünk majd megint elmegyünk, akkor stresszel kicsit. Szóval még megy az összecsiszolódás, de jó úton haladunk. :) Amúgy meg egy tündérbogár, nagyon szeretjük.